Bevezető

A bevehetetlennek tartott Konstantinápoly második, döntő oszmán török sikerrel végződő ostroma a bizánci-oszmán háború (1265–1453) lezárása volt, mely a mintegy 1100 éves Bizánci Birodalom végső bukásához és megszűnéséhez vezetett. Az 1422-es, sikertelen ostrom után 1453. április 2. – május 29. között feszült egymásnak Bizánc és a török.

A küzdelem II. Mehmed szultán vezetésével 80.000-200.000 ostromló illetve 126 török hajó és mintegy 7000 védő és 26 hajó között zajlott. A török közeli erődök bevételével nehezítette végül lehetetlenné a város megtartását, a korábbi, várost védő erősségekből is ágyúzva a falakat. A harcok végére az utolsó bizánci császár, XI. Konstantin is halálát lelte a védők másik vezetőjével, Giovanni Giustiniani genovai kapitánnyal és mintegy 4000 védővel együtt.

Sajnos a csapás ahhoz kevésnek bizonyult, hogy egyesítse a keresztény hadakat. A város Isztambul néven az Oszmán Birodalom fővárosává vált és jelentősen megkönnyítette a törökök európai manővereit, melyek hamarosan Közép-Európa megkerülhetetlen erejévé tették őket.

Előzmények

A bizánci-oszmán háború (1265-1453)

A bizánci-oszmán háború (1265-1453) nem sokkal azután tört ki, hogy a bizánci görögök visszafoglalták Konstantinápolyt a keresztesektől. Az 1204 óta a Latin Birodalomhoz tartozó várost 1261-ben foglalta vissza a Niceai (Nikaiai) Birodalom.

A hosszú háború egyre újabb döntő oszmán győzelmeket hozott, így Bizánc közel-keleti fennhatósága egyre csökkent. Bizáncban 1341-ben polgárháború tört ki, melyben a szembenálló felek mindkét oldalon török zsoldosokat is bevetettek, akik így szinte teljesen kifoszthatták Macedóniát, mire 1356-ra elcsitultak a belső ellentétek.

Gallipoli, 1354

1354-ben jókora földrengés rázta meg a pestis sújtotta Gallipolit. A szinte teljesen elnéptelenedett várost azonnal megostromolták és bevették a törökök – a császári trónért folytatott bizánci polgárháború nem tette lehetővé a görög beavatkozást.

Gallipoli bevételével a törökök Európába jutottak szárazföldön is, uralmat nyerve az Európa egyik természetes határát jelentő Dardanellák felett (melyet még az első világháborúban is kulcsfontosságú volt tartaniuk).

A balkáni államok meghódítása, Bizánc megtörése

Lélegzetvételnyi szünet után gyorsan előretörve 1361-ben a törökök elfoglalták Dimetoka (Dimotika, Didymoteichon) városát, mely a birodalom átmeneti központjává vált a szomszédos Edirne (Odrin, Adrianápoly) 1365-ös elfoglalásáig, mely egészen 1453-ig maradt a birodalom székvárosa. Elfoglalva a két nagyvárost I. Mehmed szultán vazallusaira bízta Bizánc területeinek elhódítását, amely feladatukat azok kiválóan el is látták. A görög birodalom kelet-ruméliai, tráciai és kelet-macedóniai birtokai sorra vesznek el vele szemben.

1383-ban Szófia elfoglalásával Bulgáriában is megveti a lábát az oszmán uralom. A török seregek 1395-re Nikápolyig nyomultak előre, közben Szerbiában Üszküböt foglalja el, újabb és újabb területeket csatolva el a balkáni országokból, amelyek időről időre fellázadnak ugyan az oszmán megszállás ellen, ezek mégsem hoznak komolyabb eredményt.

Hiába aratott teljes győzelmet az Ázsiából betörő tatár Timur Lenk Bajezid szultán és seregei felett Ankara mellett 1402-ben, a vezér 1405-ös halála azonnal fordított az álláson, s a tatárok hamarosan az oszmán hadsereg szerves részévé váltak.

Miután biztosították a hátukat a balkánon, az oszmánok nekiláttak véglegesen elpusztítani a Konstantinápolyból és európai környezetéből álló Bizáncot.

Konstantinápoly első ostroma, 1422

II. Mehmed szultánná válásával 1422-ben betört Bizánc megmaradt területére és ostrom alá vette Konstantinápolyt, hogy megbüntesse II. Mánuel császárt, amiért beavatkozott az oszmán örökösödési harcokba. A politikai okok mellett egyértelmű harcászati és morális jelentősége volt a város kiválasztásának, hiszen Bizánc az Oszmán Birodalom két része közé ékelődve veszélyt jelentett a belpolitikailag sem tökéletesen egységes törökökre nézve, ráadásul a kereszténység utolsó védbástyájának tartották.

A város védelmét a visszavonult II. Mánuel császár mellett fia, VIII. (Palaiologosz) János vezette. A két sereg nagyjából egyenlő feltételek mellett, hasonló technológiai adottságokkal mérkőzött meg egymással, s bár az ostrom sikertelennek bizonyult, a törökök megszerezték első saját ágyúikat a harcok során. A város falait jelentősen megrongálták, melyeket azonban kijavítottak az 1453-as ostromra.

Ennél többre azonban nem tellett a bizánci kincstárnak, így a védelem fejlesztésére már nem maradt forrásuk, miközben a törökök újabb és újabb sarcokkal, hódításokkal egyre növelték erejüket.

Az 1422-es ostrom után II. Pius pápa kijelentette, hogy a kereszténységnek adomány minden ágyú, amelyet az európai nemzetek uralkodói Konstantinápolynak küldenek. Ez volt mindaz a fejlesztés, amellyel a főváros több lett 1453-as, végzetes ostroma előtt.

Az oszmán hadsereg

Mielőtt elkezdünk foglalkozni a két szembenálló fél konkrét csapataival és előkészületeivel, érdemes megvizsgálnunk az oszmán hadsereget, mivel korában egyedülálló volt Európában mind erejét, mint kialakítását tekintve, melynek hatékonyságát mi sem igazolja jobban mint I. és II. Mehmed illetve később Nagy Szulejmán szultán gyors és hihetetlen eredményei.

Állam és hadsereg

Az európai államok főurai polgári és katonai funkciókat is elláttak – ehhez képest azonban az oszmánoknál valósággal egyesült a kettő, sőt, a sorrend is felcserélődött. A törökök államszervezetében elsődleges fontosságú a hadsereg fenntartása, a hódítások támogatása, a legnagyobb katonai hatásfok elérése volt, minden más csak ez után következett. Az állami vezetők háború idején magas katonai tisztséget töltöttek be, a magasabb katonai parancsnokok pedig működési területüknek kormányzói is voltak.

Állami és katonai tisztviselők

Az európai államokban a török hódítás vonatkozó korszakában jellemzően feudalizmus volt az uralkodó társadalmi rendszer, melynek rendi szervezete lehetővé tette az uralkodóval szembeni ellenállást és a vitát.

Az oszmánok tisztviselői érdemeik szerint választott nem oszmán származású szolgák voltak ahelyett, hogy a helyi nemességből származtak volna. Így szakértelmük is magasabb fokú lehetett, ráadásul életük és vagyonuk a szultántól függött, mely nem tett lehetővé semmiféle ellenállást – a központi parancsokat gondolkodás nélkül végrehajtották, vakon engedelmeskedtek.

Fenntartás

Az oszmán hadsereget kitűnő igazgatási apparátus segítette, mely mindazt a szükséges embert, pénzt és anyagot gyorsan és pontosan a sereg rendelkezésére bocsátotta, mely szükséges a kívánt eredmények eléréséhez. Ezt részben a fentebb már leírtak tették lehetővé, másrészt pedig az, hogy a hivatalnokokat egységesen nevelték és képezték, nagy gondot fordítva az egységes gondolkodás kialakítására.

A hadseregre áldozott erőforrásokat szemléltetve Földi Pál a következőt írja: „…az 1571-ben vívott és 200 hajó elvesztésével végződő lepantói csatát követő évben újra 250 hajó cirkált török lobogó alatt.”

Vallási fanatizmus

Az iszlám ideológia, amelyet Mohamed tanításainak megfelelően a keresztények elleni küzdelem támogatására használtak fel, fanatikus harcosokat adott a hadseregnek. A túlvilági dicsőség és örök élet reménye méltó csatában szenvedett halálért cserébe sokkal vonzóbb volt, mint az európai keresztény vezetők harci áldása, amely hasonlókat ígért, de nem ívódott neveltetése révén, kulturális öröksége révén az európai ember vérébe.

A hadsereg felépítése

Az oszmán hadsereget alapvetően két részre oszthatjuk. Magját egy állandó zsoldos sereg, a janicsárok és a szpáhik képezték, melyeket közös iskolában, éveken át képeztek közösen, egyforma erősségűre. Válogatott elit csapatok voltak, melyek fenntartására békeidőben ugyanúgy áldozott a porta és a szultán, mint háború idején. Az oszmán sereg másik része a hűbéres területek seregeiből állott, melyek általában messze elmaradtak harcértékükben a porta szpáhijaitól vagy a janicsároktól.

Európa seregei eközben békeidőben leginkább azért léteztek, hogy kijelöljék egy későbbi had kereteit – majd ezeket a kereteket háború idején toborzással feltöltötték, jellemzően rosszul kiképzett söpredékkel.

A birodalom elhelyezkedéséből következett, hogy a legtöbb háború szárazföldi és vízi hadmozdulatokat is magában foglalt, így a legtöbb hódítóterv a flotta és a sereg összehangolt támadásán múlott.

Ez után a kisebb kitérő után térjünk vissza Konstantinápoly ostromára, ahol láthatjuk a fenti hadigépzetet működés közben.

Előkészületek

A közelgő ostromra már korábban lehetett számítani, a két résztvevő fél mégis teljesen eltérő hatásfokkal, lendülettel látott neki állásai megerősítésének.

Az 1422-es ostrom ráébresztette az európaiakat a török veszedelem valódi hatásfokára, hiszen akkor alig sikerült megvédeni a várat. 1439-ben VIII. János császár és IV. Eugéniusz pápa Firenzében megfogalmazta közös kiáltványát, az Egységbullát, mely megalapozni szándékozott egy későbbi komoly támogatást Konstantinápoly törökellenes harcához. A császárvárosban azonban komoly propaganda folyt a keresztes háborúk óta fennálló latin-gyűlölet jegyében a bulla ellen, mely megosztotta a bizánci egyházat is, végül teljesen ellehetetlenítve a bulla célkitűzéseit.

II. Mehmed 1451-ben követte apját, II. Murád szultánt a hatalomban. Ekkor másodjára került ebbe a pozícióba, elsőként még 12 évesen, 1444-ben. A legtöbben úgy gondolták, hogy gyenge kezű uralkodó lesz, aki alig tudja majd megtartani – ha meg tudja egyáltalán – felmenői gyors és meglepően kiterjedt szerzeményeit. Ezt támasztották alá az udvarába küldött követekkel való barátságos szavai is, azonban már 1452-ben komoly építkezésbe és flottafejlesztésbe kezdett. Megerősítette a Boszporusz ázsiai oldalán álló Anadolu Hiszár várat és vele szemben újjáépítette a Rumeli Hiszár várat, mellyel teljesen ellenőrzése alá vonhatta a Boszporusz Itália és Bizánc közötti szakaszát. A szultán a Rumeli Hiszár Fekete Tornyára még két szintet vonatott és ott három nehézágyút helyezett el, mellyel szétlőhette a vámot megfizetni nem kívánó hajókat.

Konstantin császár, látva az előkészületeket segítséget kért V. Miklós pápától, amelynek érdekében elfogadtatta az Egységbullát – a pápa azonban közel sem tudott akkora segítséget nyújtani, mint amekkorát Konstantinápoly igényelt volna. Spanyolország a reconquistával, Anglia és Franciaország a százéves háború, Magyarország és Lengyelország a várnai vereség (1444) kiheverésével volt elfoglalva, így Miklós hívó szavára leginkább az itáliai kereskedőhercegségek reagáltak. Velence, amelynek flottája a legnagyobb segítséget nyújthatta volna a városnak, politikai viták miatt késve futott ki és nem ért oda időben.

A szultán szárazföldi csapatai a Theodosiusi Falak közelében április 2.-án tábort vertek. A sereg jelentős részét az Aranyszarv-öböltől délre helyezték el. A feudális egységeket a fal teljes hosszában kiterítették a szárazföldön. A védők, mivel kevés emberük volt a teljes falszakasz felügyeletére, a Mezoteikhion (a szárazföldi fal középső, alacsonyabb szakasza) védelmére összpontosítottak, mivel ezt tartották a leggyengébb falszakasznak.

Szembenálló felek és erők

Védők

A város legfontosabb védelmezője a több mint20 kmhosszú hármas falrendszer volt, mely minden oldalról védte a várost és valószínűleg az addigi történelem legerősebb védelmi rendszerének számított.

A város 50000 lakosát 5000 bizánci és 2000 genovai zsoldos védelmezte. A bizánciakat a császár koordinálta, a tengeri falnál illetve az aknázással szemben Loukas Notaras nagyherceg vezetette kiemelkedő hatékonysággal. A zsoldosok élén Giovanni Giustiniani kapitány állt.

Az Aranyszarv öbölben 26 hajó segítette az ellenállást, melyek közül 10 volt Bizánc tulajdonában, de a legtöbb kiválóan fel volt fegyverezve. Egy torkolatzárral, mely máig megtekinthető Isztambulban kívánták hajóik mellett megakadályozni, hogy a törökök betörjenek az öbölbe.

Korábban már említettem, hogy a város ágyúi 1422 óta nem fejlődtek, csak európai adományokból. A császárnak ágyúit ajánló magyar Urbán (Orbán) ágyúöntő mester kevesellte a császár által javasolt összeget és a szultánhoz fordult ajánlatával.

Ostromlók

A törökök létszámáról nincsenek pontos adataink, csak a kor krónikásai, akik 80000-150000 főről beszélnek, melyből az előbbi tűnik reális becslésnek. Ebbe a sereg magját alkotó lovasság és mintegy 5-10000 janicsár is beletartozik.

Már korábban szóltam a nagyarányú flottafejlesztésről, melynek eredményeképpen a város alá 100-200 hajó vonult, melyből elsősorban az ostromhoz modern becslések szerint mintegy 31 galleon (kisebb és nagyobb egyaránt) járult hozzá.

A korábban említett Urbán mester a szultán szolgálatában mintegy 100 ágyúra dagasztotta Mohmed ostromarzenálját, melyek között néhány igen nagy is akadt, mint például a Basilika, amelyet 60 ökör és 400 ember vonszolt az ostrom helyszínére és külön mérnöki gonddal megtervezett felépítményt igényelt, hogy hatalmas visszarúgása csillapodjon.

Ostrom

Ágyúzás és kiegészítő hadműveletek (április 5.–18.)

Április 5-én a szultán és a védelmére rendelt seregek megérkeztek a fal alá, a védők elhelyezkedtek a számukra rendelt részeken. Az ostrom még aznap megkezdődött, holott az ágyúk jelentős része még meg sem érkezett.

A támadást a védők számításainak megfelelően elsősorban a Mezoteikhion  és az egyetlen fallal védett Blakhernai-negyed ellen intézték, mely utóbbit Giustinianinak és zsoldosainak kellett védenie. Az ostromlók az ágyútűz védelmében megkísérelték feltölteni a védőárkot és megkezdték az aknázást. Két nap alatt, április 7-ére sikerült lerombolni a Blakhernai-fal egyik szakaszát, ám ezt az éjszaka során a védők újraépítették.

A szultán szárazföldi seregeinek egy részét a közelben lévő két kisebb vár ellen indította, amelyek néhány óráig illetve két napig bírták a török szorításában. A flotta Baltoghlu admirális vezetésével közben bevette a Márvány -tengeren lévő Herceg-szigeteket.

A teljes ágyúarzenál április 12-én került a helyére és ezentúl hat hétig szünet nélkül folyt. „A török tüzérséget ütegekbe szervezték, melyek közül kilencben egyenként négy kisebb ágyú volt, ötben pedig a közepes méretű lövegek, amelyek alkalmasak voltak folyamatos, gyors tüzelésre” – írja Kauffman és Kauffman. A korábban már említett Basilika annyira lassú volt, hogy a hatalmas károk, amelyeket okozott, két lövése között kijavíthatóak voltak, mely jelentősen rontotta harci értékét. A lerombolt falakat a védők éjszakánként földtöltésekkel és cölöpgátakkal egészítették ki, betömték a réseket.

Az ágyúzás közben Baltoghlu admirális feladata az öbölbe való betörés lett volna, amelyet a torkolatzár miatt nem tudott megtenni – a törökök ezért partra húzták a flotta mintegy felét. A hajókat az Aranyszarv-öbölbe akarták vontatni, hogy az 1204-es keresztes ostromhoz hasonlóan így törjék át az öböl felőli védőfalat.

Szárazföldi hadműveletek: falrohamok, aknázás (április 18. – május 23.)

Az első komolyabb rohamot április 18.-án intézték a leromlott Mezoteikhion ellen a szultán janicsárai. Az előző éjjel a török ostromlók megpróbálták törmelékkel feltölteni a várárkot, ám a védők kitörtek a várból és eltakarították a töltést. A falrohamot létrákkal és fáklyákkal felszerelkezett gyalogosok intézték, hogy felgyújtsák a fából tákolt rögtönzött védműveket. Négyórás küzdelemben szorították vissza őket a bizánci védők, mire ismét tűz alá vették a kérdéses falszakaszt.

Érdemes megfigyelni, hogy ütegekbe szerelt, folytonos ágyúzással sem sikerült egyetlen bizánci falszakaszt sem tartósan szétlőni, amely jól mutatja a kor tüzérségének tapasztalatlanságát és a technika kiforratlanságát. Április 21-én a külső fal egy szakasza egy toronnyal együtt leomlott, de még az éjjel felépítettek a törmelékből egy falat, amely lehetetlenné tetté a könnyű bevonulást a városba.

A következő nagyobb falroham május 7-én, hosszas ágyúzás után kezdődött, amikor a korábban lerontott falszakasz meggyengült cölöpgátjainak feszültek az ostromlók. Háromórás harcban szorították őket vissza. Csakúgy sikertelennek bizonyult a május 8.-i támadás a hármas fal és a Blakhernai falának találkozása ellen is.

Az ezt követő ágyútűz inkább azzal a céllal szólt, hogy az élelmiszer hiányát egyre jobban tapasztaló védőket lekössék, mialatt május 16-án egy jókora ostromtornyot építettek és feltöltötték a várárkot. A töltésbe azonban a védők közreműködésével lőporos hordó is került, így a megfelelő pillanatban az egész feltöltés a levegőbe repült, szétrombolva a tornyot és a töltést is.

A szultán közben egyre nagyobb ütemben erőltette az aknázást, melyet főként szerbek ástak Zaganos pasa parancsnoklása alatt. A védők a korábban már említett Loukas Notaras vezetésével május 16.-án megtalálták az első aknát, majd sorban egyre többet és többet egy német (vagy skót) mérnök, Johannes Grant segítségével. A május 21-én, 23-án és 25-én indított aknázások mind sikertelennek bizonyultak. Ez úgy lehetett lehetséges, hogy május 23-án elfogtak két török tisztet, akik elárulták az összes akna helyét és útvonalát, így a bizánciak eleve tudták, hogy hol keressék őket.

Notaras nagyherceg csapatai megtalálták az aknákat és kemény küzdelemben kiűzték onnan a törököket, majd a várárok vizével elárasztották az alagutakat, hogy használhatatlanná tegyék őket.

A szultán a sikertelen aknázási kísérletek után felhívást intézett a védőkhöz, melynek értelmében felhagy a város ostromával, ha azt átadják neki. Ezt a császár és csapatai természetesen elutasították, mire Mehmed rendkívüli haditanácsot hívott össze május 26-án.

Vízi hadműveletek: áttörés az Aranyszarv-öbölbe (április 18. – május 23.)

A torkolatzár miatt cselekvésképtelen török hajók a távolból lőtték az öbölben cirkáló néhány hajót, melyek egyelőre kitartottak. Április 20-án egy négy hajóból álló keresztény flotta átverekedte magát a törökökön és csatlakozott a védőkhöz, mely, az április 18-i falroham kudarca mellett jelentősen növelte a védők morálját.

Mehmed elrendelte, hogy Galatán, az Aranyszarv-öböl északi partján fekvő városrészen át építsenek egy zsírozott farönkökből készült utat, amelyen a török hajók át tudnak csúszni a torkolatzáron a szárazföldön. Ezt csapatai április 22-én végrehajtották. Mivel az ételszállítmány jelentős része a Genovához tartozó Perán keresztül történt az öblön át, kritikus fontosságú volt a flotta megverése.

Április 28-án éjszaka a védők gyújtóhajókkal próbálták megsemmisíteni a török flottát, de az oszmánokat értesítették a támadásról, így azok komoly veszteségeket okoztak a gyanútlan ellenfelekre számító védőknek.

Az Aranyszarvban szenvedett veszteségek miatt a császár Loukas Notaras embereit átmenetileg az öblöt védő falakhoz csoportosította át – ők majd az aknázás elhárítására térnek vissza a Theodosiusi Falakra.

Összehangolt tengeri és szárazföldi támadás (május 26. – 29.)

A haditanácsban Mehmed kijelentette, hogy ideje befejezni az ostromot. Seregének hatalmas számbeli fölényével tervezte bevenni a várost. Megkezdődtek a végső támadás előkészületei.

Május 26-án a tüzérség közelebb vonszolta az ágyúkat és földet és köveket halmozott fel az árok feltöltésére. Másnap éjszaka elkezdték az árok feltöltését. A hónap 28. napját a pihenésnek adták, az ágyúk is szüneteltek. Konstantin császár és a védők a Hagia Szófia székesegyházban pompás szertartáson vettek részt.

Alig múlt el éjfél, megkezdődött a támadás egy létrás roham képében a Mezoteikhion ellen, melyben a kiegészítő seregtestek vettek részt, akiknek egyetlen feladatuk az volt, hogy annyi védőt öljenek meg, amennyit lehet, hiszen igen rosszul képzett, rosszul felszerelt egységek voltak. Eközben több falszakaszon elterelő támadásokat vezényeltek, hogy tovább osszák a védők seregeit. Az Aranyszarv partját a flotta vette ostrom alá.

A kiegészítők megfutásával párhuzamosan a Basilika nyitotta résen át anatóliai csapatok folytatták a támadást a Blakhernai ellen, de Giustiniani emberei hamar kikergették őket a falak mögül, miközben a tengeri támadás ereje is megcsappant. Az anatóliaiak kiűzésébe belefáradt, öt órája harcoló védők ellen ekkor a sereg legkiválóbban képzett katonái, janicsárok indultak harcba.

A küzdelemben, hogy támogassák a császár erőit, a Blakhernai közelében egy kisebb védősereg kicsapott a beözönlő törökökre, majd visszavonult, maga után nyitva hagyva egy kaput – ezen néhány ostromló máris bejutott a városba, mely pánikot keltett a védők között. Kicsit odébb Giustiniani komoly sebet szenvedett, mire a zsoldosai visszavonultak, hogy biztonságba mentsék vezérüket.

A szultán eközben több falszakaszon elrendelte a janicsár-rohamot, amely elsöpörte a Mezoteikhion mentén védekező védőket. A legenda szerint Konstantin császár az utcákon, harcban esett el a katonái körében, de erre nem találtak bizonyítékot.

Ha visszagondolunk, korábban említettem, hogy a bizánci sereg arra volt csak elegendő, hogy a háromból egy falszakaszt védelmezzen keményen, ez pedig a Mezoteikhion volt – így tehát a várost elözönlő janicsárok a belső falat már könnyedén, szinte harc nélkül bevették.

A város elfoglalása után (május 29. – június 1.)

A várost elözönlő török csapatok azonnal megkezdték a város kifosztását, a szobrok megrongálását. Keresztény krónikások szerint kegyetlenkedtek, ártatlanokat öltek, épületeket gyújtottak fel és erőszakoskodtak.

Mehmed szultán minden fontosabb és szebb épület elé kiváló őrséget szervezett, hiszen már akkor Konstantinápollyal tervezett mint az Oszmán Birodalom központja, amely célra egy romváros nem felelt volna meg.

A harmadik napon aztán megálljt parancsolt a pusztításnak és kegyetlenkedésnek és kijelentette, hogy mindazok, akik visszatérnek otthonaikba bántatlanul élhetnek tovább biztonságban, mintha semmi nem történt volna. A rengeteg lemészárolt civil és rabszolgasorba kényszerített szerencsétlen sorsán ez persze nem sokat változtatott.

Értékelés és következmények

Az ostrom krónikájának tanulsága elsősorban az, hogy a Konstantinápoly védműveinek korszerűtlenségéről beszélő krónikások erősen túloznak, amikor erre fogják a város elestét. Mint korábban olvasható, a falakat mindig újra tudták építeni, az ágyúk pedig nem voltak elég erősek ahhoz, hogy áttörjék az ágyúzás ellen valamelyest már átépített, alacsony védőfallal is kiegészített falakat. A város vesztét sokkal inkább az élelmiszer hiánya és a védők alacsony száma okozta, amelyen a hősies védelem sem tudott fordítani és változtatni.

A város elfoglalásával az Oszmán Birodalom végérvényesen Európai hatalommá vált. Bizánc megszüntetésével megszűnt az ország kettéosztottsága is, jól védhető fővárosként pedig kiváló védelmet nyújthatott a hatalmas hivatali apparátusnak, ami a mindennél nagyobb sereg mozgatásához elengedhetetlen volt.

A kereszténység hatalmas arculcsapásként élte meg a város elestét, a pápának mégsem volt elegendő ereje összefogni a csapatokat, így a törökök Nándorfehérvárig mindenféle komolyabb ellenállás nélkül eljuthattak, s később is csak Mátyás lesz az, aki képes feltartóztatni őket a szerb és bolgár területeken.

Felhasznált irodalom

1. Fletcher, Richard A.: The Cross and the Crescent. Penguin Group, 2005
2. Földi Pál: Kis hadtörténet: a világtörténelem nagy csatái: kezdetektől a XVIII. századig. Budapest, Laude, 1998
3. Grant, R. G.: Csaták: a fegyveres küzdelem 5000 éves története. Budapest, Ikar, 2006
4. Kaufmann, J. E. és Kauffman, H. W. : Középkori várak. Szeged, Szukits, 2004.
5. Nicolle, David: Constantinople 1453- The end of Byzantium. Osprey Publishing, 2000
6. Runciman, Steven: The Fall of Constantinople, 1453. London, Cambridge University Press, 1969.
7. A Wikipedia: The Free Encyclopedia angol nyelvű cikkeinek alábbi darabjai:

• Byzantine Empire: http://en.wikipedia.org/wiki/Byzantine_Empire
• Byzantine-Ottoman Wars: http://en.wikipedia.org/wiki/Byzantine%E2%80%93Ottoman_Wars
• Constantine XI: http://en.wikipedia.org/wiki/Constantine_XI
• Fall of Constantinople: http://en.wikipedia.org/wiki/Fall_of_Constantinople
• Giovanni Giustiniani: http://en.wikipedia.org/wiki/Giovanni_Giustiniani
• II. Mehmed: http://en.wikipedia.org/wiki/Mehmed_II
• Loukas Notaras: http://en.wikipedia.org/wiki/Loukas_Notaras
• Ottoman Empire: http://en.wikipedia.org/wiki/Ottoman_Empire
• Suleiman Baltoghlu: http://en.wikipedia.org/wiki/Suleiman_Baltoghlu

Felhasznált képek

1. http://www.historyonmaps.com/BWSamples/big/Constantinople.jpg

(Fekete Márton)

Tematizálva a dolgokat, következzen tehát egy átfogó, de egyelőre rövid kis felsorolás – csak az érdekességek kiemelésével és a hazai alkotók népszerűsítésének céljával – bejegyzésenként egy-egy kategóriát fogok körüljárni. A képekre kattintva el lehet jutni az adott alkotóhoz is.

Első kategóriánk mi is lehetne más, mint a…

Sárkányok

Talán előfordulásában a leggyakoribb minden témánk közül a sárkányos alkotásoké – nem is meglepő ez, ha figyelembe vesszük, hogy a fantasy történetek sárkányai mellett bőven megjelennek a népies jellegű-kidolgozású műremekek is. Mivel a gyakran bohókás sárkánykák így is tökéletesen megfelelnek a témánknak, ezeknek is szántam némi helyet.

Sárkányos ezüst könyvjelző

Sárkányos ékszer

Sárkányos uniszex póló

Mennyei Sárkány medál

Sárkányos Üveg Falióra

Sárkány

Sárkány medál

Sárkányos pajzs

Topánkás hósárkány

Sárkány

Mesi sárkány

Sárkány - nyakba akasztható táska

Zöld sárkány

Türkiz - lila papucsos sárkány

Sárkány

Határidőnapló 2012 - Sárkány

Marci sárkány

Sárkány

Fekete organza nyaklánc tibeti ezüst kerek sárkány medállal

Zöld Sárkány nyakék eksztrémeknek

'Zöld sárkány' karkötő

Sárkánykák

Sárkány tojással

Sárki - kitűző, NAGY

Sárkányos falikép, falvédő

Sárkány

Vizisárkány

A következő bejegyzést még mindig fantasy téren az egyéb mesebeli elemeknek fogom szánni – addig viszont jó nézelődést!

(Kis Andrea)

A továbbiakban ebben a blogban a “művészetek – képzőművészet – saját alkotásaim” menüpont alatt szerepelni fognak az ezzel kapcsolatos további fejlemények, hírek, miegyebek. Kérek ezúton is minden olvasót, hogy szakítson ezekre is pár percet és fogadja szeretettel, ahogy ezt eddigi szellemi alkotásainkkal is tette .

(Kis Andrea)

Khászik

Térkép - khászi törzsek ismert elhelyezkedése

A khászi népcsoport nagyjából 1.391.100 főt számlál napjainkban összesen, ebből a legtöbben (1.227.000 fő) India Meghalaya államában élnek. A magyarul Meghálaja néven ismert állam a Bhután és Banglades által közrefogott mesei szépségű vidéken terül el, melynek hegyei ugyan a környezethez képest nem számítanak kifejezetten nagynak – legfeljebb az 1900 méteres magasságot érik el -, ám itthoni viszonylatban még mindig érthetővé teszik az állam elnevezését, mely szanszkritül a „a felhők otthona” jelentéssel bír.

Bár a környező hegyekben több kisebb törzs is él, a khászik törzse a legnépesebb. Népcsoportuk falvai a környéken több helyen is megtalálhatóak, például Indiában Asszám államban (31.000 fő), és a környező államok, térségek között szétszóródva további 3.100 fő, Indián kívül pedig Banglades területén  belül nagyjából még 29.000 fő (bár az is igaz, hogy a népességi adatok a különböző források alapján igen eltérőnek mutatkoznak, máshol ugyanis csupán az utóbbi területi egységen 74.000* fős khászi populációról olvashatunk).

 A khászik matrilokális, matrilineális életformát folytatnak, vagyis a házasság után az ifjú pár a feleség szüleinél, vagy azok közelében él tovább, illetve a leszármazottakat és az örökölt javakat az anyai ágon örökítik.

Népcsoportjuk generációk és vér szerint nőközpontú klánokra tagolódik.  Ennek következménye lehet a khászik által mind a mai napig fenntartott exogámia is, melynek jegyében klánon belül tilos a házasság. A klánt az ősanyától (“kiaw”) eredeztetik. Minden klán alklánokra (más néven anyaméhre – “kpoh”) tagolódik, melyeknek élén mindig az adott anyaméh dédnagymamája áll – ebből kitalálható, hogy egy-egy anyaméh négy generációból áll. Ezek alá szerveződnek a családok vagy házak – “iing” -, melyeknek élén a nagymama áll és így három generációt ölelnek fel. Noha a nők igen jelentős szerepnek örvendenek és az öröklés is anyajogú, a klán vagy család névleges irányítója mégis a legidősebb nő férfi testvére, ám neki sincs joga a család vagy a vagyon kérdésében ítélkezni. A klán első asszonyát az Első Anya, Ka Blei, a föld istennőjének evilági megtestesítőjeként tartják számon.

Khászi népviselet

Mitológiáikat és szokásaikat tekintve több forrás is beszámol igen érdekes hitvilágukról. Az egyik ilyen monda alapján valamikor annak idején tizenhat khászi nemzetség élt a mennyekben, időnként a földre térve egy aranylétrán (saját nyelvükön “jingkieng ksiar”) keresztül. Egyszer azonban a létra végérvényesen elpusztult és így a földön maradt hét nemzetségből nőtt ki a khászik törzse – innen származik a bangladesi khászik önmaguk elnevezésére használt szava – “Hynniew” – , melynek szó szerinti jelentése “a hét kunyhó”.

“Ki Hynniew Trep” a neve az eredeti népcsoportnak, melyből az etnikailag ugyan azonos, ám elhelyezkedésük és esetenként már szokásaik alapján is különböző khászi törzsek kinőttek. Ezeket a törzseket az általuk elfoglalt régió alapján khyriamoknak, jaintiáknak, pnaroknak vagy syntengeknek, waroknak, bhoisnak és lyngngamsoknak nevezik.

Mára a khászik nagyrészt prezsbiteriánus vagy római katolikus vallásúak. Szokásaik között kiemelkedően fontos a szerepe számukra a népi táncaiknak és dalaiknak.

Házasságaik monogám, exogám kapcsolatok, de a válásra sok példa adódik. A házastársak megválasztásában és a házasság előtti szexuális élet mibenlétében viszonylag nagy döntésszabadságot kapnak. A házasságkötés idejében a férfiak általában 18 és 35, míg a nők többnyire 13 és 18 év közöttiek. A nőket házasságba nem lehet kényszeríteni, s az ő tulajdonukat képezi minden ingóság és a gyermekek is. Válni akármikor van joguk, ezekben az esetekben náluk maradnak a gyermekek és minden vagyon, a volt férj pedig anyja családjához tér vissza. Tradicionálisan nagyobb a férjek szerepe, mint más hasonló társadalmakban, ez már abból is kitalálható, hogy a házastársak együtt élnek. Ennek ellenére a gyerekek nevelésekor jelentős a szerepe az anyai családon belül mind a nőknek, mind az anyai fiú testvéreinek.

Gyerekek tradicionális ruhában

Csakúgy, mint nem egy magyar mesében, a khászik között a vagyon örököse a legkisebb lány gyermek. Ennek ellenére neki sincsen joga egyedül rendelkezni a vagyon fölött, ki kell kérnie anyai nagybátyjai beleegyezését. Általában véve elmondható, hogy az apajogúság helyett a fériak közül az idősebb nők bátyjai bírnak a jelentősebb családon belüli jogokkal. Igaz azonban az is, hogy ez főleg akkor érvényesül, ha a legkisebb lány családjáról van szó; a többi lánytestvér és férjeik szabadabban élhetnek a lány családjától.

A férfiak nem rendelkezhetnek valódi vagyonnal; minden vagyontárgyuk az anyjukhoz tartozik a házasság előtt, a házasság után pedig feleségükhöz és gyermekeikhez. “Az apa, aki rátermett és rendíthetetlen” – ezt jelenti szó szerinti fordításban a “U Kpa uba lah ba iai” szavuk, mely a férfjek szerepét jelöli feleségük házán belül. A helyiek ugyanis Isten eszközének tartják a férjeket, akik azért felelnek, hogy a törzsön és asszonyuk klánján belül is növeljék a populációt és ne hagyják kihalni a népcsoportot. A nők nagy tiszteletnek örvendenek általában, igaz azonban, hogy tradicionálisan nem bírnak adminisztrációs, bírói vagy törvényhozási feladatokkal, mint több másik anyajogú társadalom tagjai.

Rövid összefoglaló a nemi szerepkről: 

Nők:

• vagyon kezelői, csak nekik lehet vagyonuk
• gyermekek neveléséért és a családért felelősek
• nagy tiszteletnek örvendenek, mivel ők hordozzák az élet lehetőségét
• a család vagyonát mindig a legfiatalabb lány örökli
• szabadon házasodhatnak és válhatnak

Férfiak:

• nincs saját vagyonuk
• házasság előtt anyjuknál, utána feleségük családjánál élnek tradicionálisan
• rátermettségükért és rendíthetetlenségükért tisztelik őket
• ők felelnek a törvényhozási, bírói vagy adminisztrációs feladatokért
• esetleges válás után a gyerekek nem kerülnek hozzájuk

Előző cikk:  Gondolatébresztő

Következő cikk: Nőközpontú törzsek a valóságban – 2. Minangok (hamarosan)

Felhasznált irodalom:

1. The Khasis by P. R. T. Gurdon - http://www.freefictionbooks.org/books/k/13183-the-khasis-by-p-r-t-gurdon
2. http://kultura.gobeportal.com/index.php?option=com_content&view=article&id=1366:eszakkelet-indiai-unitarius-toerzsi-koezoesseget-latogattak-meg-erdelyi-unitariusok-riport&catid=27:vallas
3. http://en.wikipedia.org/wiki/Khasi_people
4. http://www.saunalahti.fi/penelope/Feminism/KhasiGaro.html#khasi
5. http://www.joshuaproject.net/people-profile.php?peo3=12654&rog3=IN
6. http://www.joshuaproject.net/people-profile.php?rop3=104918&rog3=BG
7. http://metazin.ugyfelkozpont.upc.hu/view.php?cikk=M%E9gsem%20tiiszta%20biol%F3gia%20a%20nemi%20szeerep.htm
8. http://www.indianetzone.com/2/khasis_tribals.htm
9. http://www.youtube.com/watch?v=lj-Og2NktTQ
10. http://www.youtube.com/watch?v=VqYpuh4RTMA&feature=related
11. http://www.youtube.com/watch?v=nBqJcBzctUU&feature=related

* A statisztikai adatok forrásául a wikipedia megfelelő (angol nyelvű) cikke és az ennél bővebb leírásokkal szolgáló Joshua Project oldal információi szolgáltak. A kutatás elvégzésekor hitelesebbnek tűnő információkra nem leltem, ám amennyiben a Tisztelt Olvasó tud ilyenekről, hálás volnék a tájékoztatásért.

Felhasznált képek:

1. Térkép – khászi törzsek ismert elhelyezkedése  - http://www.joshuaproject.net/profiles/maps/m12654.gif
2. Khászi népviselet - http://www.indiamike.com/photopost/data/500/DSC08377.JPG
3. Gyerekek tradicionális ruhában - http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/6/65/Khasi_tribe_para_dance.jpg

(Kis Andrea)

Napjainkra az egyéniség és egyediség tömegbe olvadó világa uralkodik fölöttünk. Divattá vált az önismeret és a minél pontosabb öndefiníció – milyen zenét hallgatsz, milyen divatcikkekkel veszed magad körül, milyen könyveket olvasol és úgy egyáltalán… van-e  mindenről véleményed? Hatalmas tömegek hajolnak meg a blogírás, vlogkészítés, a tweetelés és facebook-véleménykedés előtt, magukat is ezen virtuális (és egyéb, nem virtuális) tömegcikkek által minél egyénibbre formálva, saját magánvilágot kiépítve. Fokozott a fontossága a minél pontosabb és ütősebb definíciós lehetőségeknek; a személyt már nem csak a kedvenc színe, bandája, filmje határozzák meg, legyen véleménye hit, nemiség, párkapcsolatok és filozófia tekintetében, lehessen látni rajta, hogy minek gondolja magát és a körülötte lévő világot.

Régi-új igény, hogy nemenként tudjuk magunkat körülírni, különösen a nőknél. Talán senki számára sem új, hogy a történelem során a nemek közti jogi-társadalmi különbségek rengeteg vitát szítottak már korábban is; ahogy a nők társadalmi szerepe és helyzete változott, úgy változott a nemek az életben betöltendő szerepköréről alkotott vélemény is, új ideálképek jelentek meg, régiek tűntek le. Érdekes már önmagában megfigyelni a történelem során változó szerepeket és azt, hogy mi és hogyan is váltotta ki a legmarkánsabb átalakulásokat, ám egyelőre nem vissza tekintenék. Ami kiemelkedő fontosságú a gondolatébresztés stádiumában, az napjaink felfogásának viszonylagos átlátása. Mondható-e ma, hogy a nemi szerepek konkrétan elhatárolhatóak és definiálhatóak, létezik-e egyetlen helyes magaviseleti forma, avagy inkább népszerű lehetőségekről beszélhetünk csupán?

Nem mindegy elvégre, hogy milyen kiindulási alappal gondolkodhatnak a női nem mai képviselői magukról, mint nőkről. A női emancipáció megjelenésétől fogva is rengeteg változás ment végbe társadalmunkon belül, de korántsem mondanám, hogy homogén szemléletforma alakulhatott volna ki. Érdekes megfigyelni például, ahogyan napjainkra egyre élesedő határok választják el gyakran a karrierista és családközpontú nőket, azokat, akik házasságukban visszatérve a korábbi ideálhoz kizárólag házimunkát és a gyerekek nevelését végzik azoktól, akikre adott esetben féjük gondoskodik, míg ők maguk dolgoznak. Újabb szerepekbe kerülnek a párkapcsolati normák is, hiszen az egyénnek immáron nem csupán annak kapcsán kell dönteni, hogy milyenek számára a preferált tulajdonságok párjában s mikor áll készen a házas életre. Mostanra kérdés, hogy akar-e egyáltalán valaki valaha házasodni, egyáltalán az ellenkező nemmel akar-e boldog kapcsolatot építeni, sőt, kérdés, hogy egy nemet kedvel-e csupán? Nem jelentéktelenebb eldöntenie azt, hogy a jól megszokott monogám modell helyett mást gondol-e; nyitott kapcsolattól egészen a poligámiáig lehet gondolkodni – a lehetőségek tárháza gyakorlatilag végtelen. Mikor pedig mindezek eldőltek, vajon az adott személy párkapcsolatában milyen szerepet fog betölteni? Identitását milyen viselkedésformával fejezheti ki leginkább, mi lesz számára és a másik fél számára is élhető? Dominanciáról lehet-e szó, a kapcsolatban lesznek-e alá- vagy fölérendelt szerepkörök, s ha igen, ezek mennyire alakíthatóak, plasztikusak? Lesz-e látszólagos vagy valós egyenjogúság, lesznek-e beletörődő kompromisszumok a kapcsolat fenntartása végett, avagy a szubjektum, az én akarata fontosabb-e az éppen adott partnernél? Kell-e elkötelezettség egy személy mellett, vagy a cél a saját boldogság és kielégültség keresése?

És amíg még nincs is kapcsolat egy másik emberrel, addig is meghatározó lehet, hogy hogyan is gondolkodunk a nemek közti különbségről, hiszen nem meglepő módon ez igen sok mindent befolyásoló tényező. Nem mindegy például, hogy magunkat prédának avgy vadásznak tekintjük-e, elszenvedőnek, vagy okozónak. Adott esetben áldozatai vagyunk-e a nemi szerepek alakulásának, vagy magunk alakítjuk a körülöttünk lévők sorsát?

Bevezető cikkemben kissé pejoratív módon emlékeztem meg a matriarchátus, mint ideológia harcosairól, azokról a (főleg) nőkről, akik egy nőközpontú, uralkodói rendszerében nők által meghatározott régi-régi (vagy éppen mai) rendre utalva, fújva és hörögve hangoztatják csakazértis igazukat férfitársaik és az egész világ fölött, gyakran sértett nőiségük meg nem élése miatt. Fontos a nemi identitás, de a minél helytállóbb következtetésekhez talán érdemes a tényeket minél helyesebb formájukban ismerni, ezért is a cikk.

Mikor elindultam témámmal magam sem tudtam sokat a későbbiekben kifejtendőkről, kevés más motivált, mint a neveltetésem során tanult “a női való mozgatja az egész világot maga körül és meghatározza azt olyan szinteken, amik gyakran láthtatlanok a tudatlan szemlélő számára” gondolatsor és annak mögöttes tartalma. “A kulturában minden nő kurva, mennél öntudatosabb, annál inkább” (egyébként az idézet József Attilától származik, lásd alább) – és valóban, szólt a gondolatsor: minden nő kurva, de mindegyiknek más az ára. Fő céljuk a párkeresés során is a szaporodás, a gyermeknemzés, valójukat az élet járja át, míg a férfiakét a halál. A férfi számukra eszköz a gyermeknemzés során, valós kapcsolatról szó nem kell, hogy legyen. A házasság pedig egy olyan intézményesült rablánc, melyet a férfiak saját biztonságuk érdekében hoztak létre és kényszerítettek az asszonyokra, mivel emlékezetükben még bőven élt a régi korok asszonyistene, a bőség, a nemzés és az élet istennője, akinek oltárán gyakran áldoztak is férfiakat a megtermékenyítés szertartása után. A korai ókor művészeti és kulturális emlékezetén nyomot hagyott, ahogyan a hajdani “matriarchátus” helyét a történelmet akkoriban meghatározó viszályok és háborúk hatására nagyobb hatalmi szerephez jutó férfiak patriarchátusa váltotta át és kezdte a korábbi nőközpontú mitológiákat átértelmezni, más jelentéssel felruházni. Tudni kell ugyanis, hogy számos-számtalan bizonyíték utal arra, hogy az ókori mitológiák erősen torzított másai a valóságnak, a valóban létezett ősi kultusz maradványainak. Ehhez mérten azonban az ősi tudást és ösztönöket a mai napig sem sikerült kiirtani a nőkből és napjainkban is megfigyelhető módon ez vissza-vissza köszön. A mondás szerint a férfiakat először az anyjuk határozza meg, utna a feleségük, ám legtöbbjük sosem “szabadul” ezektől a kötelékektől; sokukat az őrületbe kerget az állandó ellenőrzés, az anyai elnyomás és a nők mindent körülvevő és kitöltő jelenléte, a szabadság őrült üldözése. Nem egy mese szólt az anyai “gondoskodásba” belecsömörlött fiúgyermekek (ne firtassuk ehelyütt az anyák céljait és motivációit – maradjunk annyiban, hogy erről is volt magyarázó tanmese) rémtetteiről és lelkük deformálódásáról.

“1969-ban lépett le e papa, mikor Árminka még csak 8 éves volt, nemsokára pedig bátyjai is elköltöztek. Egyedül maradt hát az anyjával, aki igencsak dominálta, uralta a fiú életét. A szomszédasszony szerint szerette, de végtelenül túlgondoskodó volt és mindig arról ábrándozott, hogy milyen jó lenne ha megint benépesülne a hatalmas ház gyerekekkel, vendégekkel, de ez nem nagyon akart összejönni. Csak Armin volt neki, így hát rajta élte ki magát. A kisfiú már egész korán, az anyja gondoskodásba fulladva, kb nulla ismerőssel a fantázia világába menekült. Álmodott magának egy kistestvért, Franket, aki amolyan képzelt öccse lett neki. A kriminálpszichológus bácsi elmondja, hogy ez azért jó (ha eddig nem jöttünk volna rá), hogy a kisgyerek ne érezze magát egyedül, legyen kihez beszélnie, aki megérti őt, sosem fogja eldobni. Aki Armin részévé vált. A saját világát és “tündérmeséit” is megteremtette, amikre még ma is jól emlékszik. Képzeletében gyerekeket darabolt fel és evett meg. Így azok benne maradtak – örökre. Később anyja lojális szolgájává vált…” / részlet a rothenburgi kannibálról egy kellemes blogon írtakból – link alább /

A mesék alapján persze a nők célja kiszolgálandó a férfiak által, így a minél tökéletesebb utód létrehozása érdekében helyes viselkedés a többpartnerűség normálisként való elfogadása (ehelyütt jegyzem meg, nem anyai ágon csöpögtették a tudásnak ilyen csöppjeit elmémbe). A nők tehát ideális körülmények között tetszőleges számú partnerrel tetszőleges módon érintkeznek, tetszőleges partnerektől származhatnak gyermekeik, akikhez az apáknak valós köze nem sok van, hiszen az apa személye gyakorlatilag megállapíthatatlan (gondoljunk a korokkal korábbi gyakorlatra). Az anya és családja (nővérei, anyja és azok gyermekei) nevelik a gyermekeket, a férfiak pedig anyjuk családjánál maradnak. A teória innen változó lehet; a férfiaknak egyes felfogások szerint korábban nem osztottak komolyabb munkát sem, inkább a lakóközösség rendben tartása, gyűjtögetés és nappal pihenés, éjjel a gyermekáldás biztosítása annak, aki kiválasztotta őket volt a dolguk. A nők ezek szerint maguk vadásztak, háborúknak pedig nem sok értelme volt, mert a legtöbb vitás kérdés könnyen eldönthető lehetett – több föld, több élelem és több lehetőség adódott ezek elosztására, a női nem pedig nem kezdett véres háborúkba. A másik elv alapján a férfiak ugyan vadászhattak, de más szerepük nem volt s a nőket mindenek fölött álló szentségként tekintették, hiszen a valós teremtésre csak ők voltak képesek.

Egyik részről ugyan ez azt jelentette, hogy a férfiaknak effektív döntéshelyzetekben nem volt beleszólásuk a dolgokba. Másfelől azonban az életük nyugodt és terhektől mentes volt, hálniuk bárkivel szabad volt, gyermekeiket látogathatták és mivel egyetlen nő sem volt egyetlen férfi tulajdona sem, soha nem dúltak véres belvillongások, nem volt féltékenység és megcsalatás. Érdekes módon ezek a pontok a terminológiai hiányosságok mellett sem bizonyultak annyira ostobának, mint első olvasásra hihető volna. Kicsit később erről, és a valóban női alapokon szerveződő társadalmakról is szeretnék írni pár sort.

Mindenesetre hozzátett tényként annyit még, hogy a fentiek alapján a nők ma is teljesen szabadok kell, hogy legyenek a férfiaktól, hiszen a gyermeknemzés és a teremtés rítusa férfiak számára felfoghatatlan, behatárolhatatlan folyamat, olyasvalami, melybe beleszólniuk nem ildomos. A sok megtört ember – férfi és nő egyaránt – sokszor a mára bevett, konvencionális kapcsolati normák követése miatt válik oly megtörtté, olyan szomorúvá vagy éppen agresszívvá és értetlenné. Elég megnézni egy-két lassan nem is radikálisnak számító példát, szélsőséget (családon belüli erőszak, pornográfia és ezzel szexuális irányultság korábbi határterületei mára egyre elfogadottabbnak számítanak (a komoly testi bántalmazások és a dominancia megjelenése és elterjedése), szexuális és pszichológiai zavarok sokasága…) és elgondolkodni; mi is vezetett eddig, mi az oka az ekkora méretű frusztrációnak, mely az egyénen mostanra bőven túlmutat?

“A családon belüli erőszak széles körben elterjedt az egész Földön, minden kultúrában. Az Amerikai Egyesült Államokban a nőknek hatszor nagyobb az esélyük, hogy a partnerüktől erőszakot szenvednek el, mint a férfiaknak a nőktől. A következő százalékok azt mutatják, hogy a nők hány százaléka szenvedett el erőszakos fizikai cselekményt az intim partnerétől-férjétől: Barbados (30%), Kanada (29%), Egyiptom (34%), Új-Zéland (35%), Svájc (21%), USA (22%) Számos kutatás megállapítja, hogy a nők 50-70%-a szenved el életében legalább egyszer erőszakos testi sértést partnerétől. Más tanulmányok – Paraguay, Fülöp-szigetek – azt mutatják, hogy ez az érték alacsonyabb – kevesebb mint 10%. Egyes kuatatások szerint az USA-ban a családon belüli erőszak 1993-tól kezdve fokozatosan csökkenő tendenciát mutat. A statisztikák eredményeit jelentős mértékben befolyásolják a felmérés kérdései, a vizsgálat összeállítása, a bántalmazás-erőszak definíciójának kérdése és más egyéb faktorok.

Magyarországon bár több nő, mint férfi hal meg a partnerkapcsolatokon belül elkövetett gyilkosságok áldozataként, a családon belüli erőszak áldozatainak többsége férfi. 1997 és 2002 közötti hazai rendőrségi és ügyészségi adatok szerint évente átlag 27 férfi hal meg női elkövetők kezétől, míg 49 nő lesz férfi által elkövetett emberölés áldozata a partnerkapcsolatokon belül. A gyermek áldozatok kétharmada fiú.“

Bizony, gyermekkorom ilyen mesékkel volt terhes, s ilyen gondolati háttérrel indultam neki ezeknek a cikkeknek s a kutatásnak. Ez a mai bejegyzés egy gondolatébresztőnek volt csupán szánva nekem és azoknak egyaránt, akik olvasták. Azt hiszem mindez kellett ahhoz, hogy érthető legyen a további haladási irány és mindaz, amit meg akarok nézni a következőkben megjelenő bejegyzésekkel, gondolatokkal.

Előző cikk: Bevezető

Következő cikk: Nőközpontú törzsek a valóságban – 1. Khászik

Felhasznált irodalom

1. József Attila – Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben (http://mek.oszk.hu/00700/00706/00706.htm)
2. http://parafilia.blog.hu/2010/08/06/armin_meiwes_elete_es_munkassaga_kannibalizmus  (Internetes források megtekintve: 2011-09-23)
3. http://hu.wikipedia.org/wiki/Családon_belüli_erőszak#A_b.C3.A1ntalmaz.C3.B3_szem.C3.A9lyis.C3.A9gjegyei (Internetes források megtekintve: 2011- 09-23)

(Kis Andrea)

A teljes cikk a Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesületének honlapján olvasható.

(Fekete Márton)

A teljes cikk a Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesületének honlapján olvasható.

(Fekete Márton)

Azóta rengeteg idő telt el minden szinten, s valahogy ezidő alatt egyszer sem tudtam a témával kapcsolatos gondolataimat egyetlen cikkbe foglalni, pedig hányszor neki akartam kezdeni. Újabb és újabb oldalakat böngésztem át, olvastam végig és fordítottam le, ha arra volt szükség, ám sosem jutottam a dolgok végére, mindig úgy éreztem, hogy a téma valójában feldolgozatlan és feltáratlan maradt. A lelkesedés gyakran eltűnt, különösen, mikor hazai nyelven írt cikkekkel találkoztam és sosem láttam azt bennük, amit kerestem. Valahogy a matriarchátus fogalma – csakúgy, mint sok minden másé – hazánkban teljesen más gondolati szinten jelenik meg és fogalomból már-már eszmévé lép elő egy kisebb csoportnyi elvadult feminista és egy nagyobb csoportnyi boldogtalan háziasszony vagy éppen harmincas évei derekát elérő szingli nő számára. Nem egy felkapott nő-oldallal találkoztam, ahol részint vagy teljes egészében téves információk hemzsegő tömege fogadott s a kutatás hevében nem egy olyan fórumot barangoltam be, ahol a magukat a patriarchátus őreinek mondók szilaj szavakkal estek a magukat matriarchának képzelő félművelt fúriák hatalmas seregének. Újra és újra felbukkantak a mulatságosból már-már szomorúba hajló konteó-oldalak is, melyek a nők elnyomatásának okait boncolgatták hosszú-hosszó sorokon keresztül, egészen addig, míg meg nem fogták a megfoghatatlant, el nem olvastatták a leírhatatlant és meg nem értették az érthetetlent a mindent tűrő olvasókkal.

Nagyjából ekkortájt határoztam úgy, hogy témámat érdemesebb hagyni egy szebb időre és nem is foglalkozni az egésszel. Mi változott most? Amellett, hogy a sok gondolat egyre inkább összegzésre vár, én magam is úgy érzem ismét, hogy talán ennyi idő elteltével, a téma pihentetésével legalább esélyem lesz egy merőben újszerű és talán racionálisabb, jobban felépített gondolatmenetet az olvasóközönség elé tárni s talán cikkeimmel nem csupán az éter soha véget nem érő mezejét szennyezni.

Cikkeimmel, mert ennek elérése végett és azt jelölendő, hogy a gondolatmenetem még nem lezárt, rövidebb-hosszabb sorozatot tervezek a gondolatok egyes jelentős pontjait megörökítendő írni. Talán így a fentebb említetteken kívül mások is találnak majd olyan cikket, mely elnyeri tetszésüket vagy inkább érdeklődésüket, netán gondolatokat ébreszt bennük is.

Reményeim szerint az alapul szolgáló elképzeléseim mellett sort keríthetek arra is, hogy a matriarchátus és az ehhez kapcsolódó egyéb fogalmak jelentését és ezen definiálás jelentőségét is kifejtsem, a történelmi tények, mítoszok és feltételezések mellett pedig valamilyen szociológiai jellegű fejtegetést is elővehessek és mindezek után az engem olyannyira foglalkoztató pszichológiai vonulatot is elővegyem, ahogy a ma is létező “nőközpontú” (nevezzük az egyszerűség kedvéért egyelőre így) társadalmakról is írhassak a valaha talán eljövő összegzés előtt.

Bevezetőül tehát ennyi szolgáljon s a remény, hogy lesznek, akik a bevezetőm helyenként cinikus hangvétele ellenére sem fognak mást látni a cikkekben, mint érdekes olvasmányt és ajánlást, melyet persze megfogadni mégcsak nem is illendő.

Következő cikk: Gondolatébresztő

(Kis Andrea)

Alsószéktó címere

Az utóbbi év folyamán volt szerencsém személyesen is meglátogatni Kecskemét gyönyörű városát, mely élmény ugyan nem ihletett helyismereti témájú cikket, ám egyik városrésze önmagában sokkal inkább. Az engem olyannyira megbabonázó épületegyüttes, mely kutakodásomat ezúttal elindította azonban nem mindenkit nyűgözött le hasonló erővel – mint azóta megtudtam. Valójában a város Alsószéktó névre hallgató városrészének egyik kisebb, Homokbánya névre hallgató területéről van szó, mely az országszerte több helyen is megtalálható, régi, leromlott állapotú laktanyák ismerői számára talán kisebb érdőklődésre tarthat számot, ám története és sorsa mégis izgalmas olvasgatásra invitál – így születhetett meg ez a mai iromány is.

Alsószéktó

Mindenek előtt érdemes pár szóban megismerkedni Alsószéktóval és annak részeivel. A városrész sajátossága, hogy saját címerrel is rendelkezik (lásd fentebb) és négy kisebb része is van (Alsószéktó (Kiskecskemét közel fele), Homokbánya, Szeleifalu, illetve a Nyugati Ipartelep). Különlegessége továbbá, hogy a város egyetlen olyan része, mely nem alkot egybefüggő egészet – a számukra is érdekes, Homokbánya névre hallgató rész ugyanis nincs közvetlenül összekötve a többi résszel (lásd a térképet).

Kecskemét XI. kerület

A történet kezdete

A Homokbánya megnevezés hivatalos dokumentumokban először a második világháború elején bukkant fel, mikor az idetelepített páncélos egységek részére laktanyát építettek. A világháború alatt más egységek is állomásoztak a laktanyában, majd annak végén az épületeket elbontották és azok tégláit felajánlották a máriavárosi templom építéséhez.

Katonai építkezések

A kommunista hatalomátvétel után szinte azonnal kezdetét vette a hadsereg létszámának felduzzasztása. A korhatár leszállítása és a szolgálati idő felemelése csupán egy volt a rengeteg intézkedés közül, melyek ezt a folyamatot megindították és segítették. Természetesen a rengeteg újonnan toborzott katonának megfelelő lakhatást kellett biztosítani, így kezdődött meg országszerte a laktanyák építése – így Homokbányán is.

Az építkezések során előszeretettel dolgoztattak osztályidegen fiatalokat, akik a politikailag gyanúsnak soroltak gyerekei voltak. A megfelelő költségeket az Állami Fejlesztési Bank szigorúan titkos pénzügyi műveletekkel utalta át a megfelelő megvalósítóknak, a Kecskeméti Magasépítő Nemzeti Vállalatnak, majd ennek átszervezése után (1951) a 64. sz. Állami Építőipari Trösztnek. Az építtetések a magyar állam, pontosabban az adófizető állampolgárok pénzéből valósulhattak meg. 1956 után pedig már kizárólag szovjet egységeket állomásoztattak a laktanyában. Kicsivel később, a hatvanas években újabb bővítésekre került sor, ugyanis a szovjetek csupán azzal a feltétellel voltak hajlandóak elhagyni a város belterületén általuk elfoglalt lakásokat, önkormányzati épületeket, amennyiben a laktanya területén további épületek kerülnek felállításra a magyarok által. Ezen munkálatok során épülhetett például egy  4500 négyzetméteres parancsnoki épület,  egy 2500 négyzetméteres étterem, egy  24 tantermes, 6500 négyzetméter alapterületű, tornateremmel is rendelkező iskola és kollégium, valamint  500-600 néző befogadására alkalmas színházterem és sok lakás.

A homokbányai szovjet laktanya az 1980-as évek közepén

Újabb katonai épületek, tiszti lakások

1972-ben az új építtetésekkel kapcsolatban egy dokumentum látott napvilágot, mely az új épületek szempontjából meghatározó jelentőségű volt. A dokumentum szerint:

“I/1. pont: A laktanya áttelepítése céljára […] a meglévő homokbányai laktanya mögötti területet jelöli ki. Az 52. számú dunaföldvári úttól a homokbányai laktanyához leágazó bekötőút északkeleti oldalán – kb. 350 fm hosszúságú és 100 m. széles területre van szükség. […].

A terület mezőgazdasági művelés alatt áll, azon néhány régebbi, esetleg engedély nélkül létesített épület van. A terület tulajdonjogának megszerzése a Honvédelmi Minisztérium – mint későbbi kezelő – feladata, míg a rajta lévő építmények megürítése és szanálása a városi tanács feladatát képezi.

A 3. pont szerint az új laktanyaépület 28-30 millió Ft értékű előirányzatú költségéhez a Honvédelmi Minisztérium 35 százalékos, a Kecskeméti Városi Tanács ugyancsak 35 százalékos, a Bács-Kiskun megyei tanács pedig 30 százalékos arányban járul hozzá, az alábbi táblázat szerinti ütemezésben.

7. pont: A város területén szétszórtan lévő, állami kezelésű és tanácsi rendelkezés alatt álló, 104 darab, szovjet családok által lakott lakás összevonása és áttelepítése érdekében a városi tanács megépíttet a homokbányai laktanya területén 2 darab MOT. 156/61 típusú, épületben 56 darab egyszobás és 52 darab kettőszobás összkomfortos új lakást. A lakóépületek a HM tulajdonába és a szovjet parancsnokság használatába kerülnek.

A lakásberuházás megvalósításának ideje 1972-1974 években célszerű, a laktanya áttelepítésével egyidőben.

9. A 108 darab lakás elkészülte után az üzembe helyezésétől számított 30 napon belül a szovjet parancsnokság átköltözteti a város belső területén használt tanácsi lakásokból a lakókat, és a megürült lakásokat a magyar néphadsereg ingatlangazdálkodó szervei útján a városi tanács rendelkezésére bocsátja.” / Heltai Nándor -  Ébredező városrészek /

A katonák a laktanyában való tartózkodásuk ideje alatt viszonylag kevés alkalommal hagyhatták el annak területét, így az országban több helyen is előforduló attrocitások száma jelentősen kevesebb volt. Helyi beszámolók alapján a katonák körében a kimenők alkalmával a legnagyobb népszerűségnek a szivjet hősi emlékmű örvendett, mely előtt sokan lefényképeztették magukat.

Szovjet hősi emlékmű 1946-ban

A katonák távozása

1989 áprilisában megkezdődött a katonák kivonulása a homokbányai laktanyából, majd 1990 október 12-én végleg elhagyták az addigra igen leromlott állapotú laktanya összesen 174 épületét. Kicsivel később a szovjetek kártérítési követelményt nyújtottak be, arra hivatkozva, hogy a laktanya épületeinek felállítási költsége a Szovjetunió kincstárát terhelte.

Visszatérés

A szovjetek kivonulása után az elárvult, használaton kívül maradt épületek egy darabig nem leltek újabb gazdára. Állapotuk már ekkor sem volt túl jó.

Először a Lestár Péter Szakközépiskola és Szakiskola költözött a homokbányai épületek egyikébe, nagyjából egy évvel a katonák kivonulása után. 24 tantermet működtetnek és nagyjából 700 diákjuk tanulhat az iskola régi-új épületében.

Lestár Péter Egységes Középiskola, Szakiskola és Óvoda

2001-ben az  Orbán-kormány kollégiumépítő akciója keretében két modern diákotthon került kialakításra a területen.

“Közel tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megkezdődjön a Homokbánya városrész újraéledése. Farkas Gábor Ybl-díjas építész tervei alapján egy legénységi szállásnak helyt adó épületet alakítottak át főiskolai kollégiummá. 2000-ben költöztek be az első lakók, aztán 2002-ben másik kollégium avatására is sor kerülhetett. Bár a környezet sajátos, hiszen egy bő tíz éve lakatlan területen csodák ritkán történnek, maga a szálláshely, a kollégium és környéke igényes. Magyarországon ebben a kategóriában talán a legjobb, de biztosan az egyik legjobb. “  / A kollégium honlapján olvasható rövid ismertető /

KF Homokbányai Kollégium

Kollégium - recepció

A 2000 nyarán elfogadott állami bérlakásépítési program keretei között az egyik legsikeresebb a kecskeméti pályázat volt.  A Széchenyi-terv első ütemében 120 lakást alakítottak ki, majd a következő évben szintén 120 család örülhetett új otthonnak Homokbánya területén.

Jánosi István (akkori) alpolgármester: „célszerűnek látszik egy piacközelibb gazdaságosan működtethető bérlakás állomány kialakítása. Ennek érdekében első ütemben 120 bérlakás kialakítására nyújtottuk be támogatási igényünket a Gazdasági Minisztériumhoz. A pályázat nyert, így a Homokbánya területén egy házgyári és egy úgynevezett blokkos technikával készült tömb felújítására kerülhetett sor.”

A sokszoros túljelentkezés hamarosan újabb házak építéséhez vezetett s mára a homokbányai lakások igen kelendőnek mutatkoznak a különböző ingatlanokkal foglalkozó oldalakon is. Érdekes megfigyelni, hogy a leromlott, lepusztult állapotú házakból milyen gyönyörűen felújított lakások kerültek eladásra vagy a bérlakásépítési program keretei között kiadásra az utóbbi években.

Eladó homokbányai lakás

Tervek

Idén fejeződhetett be a Kecskeméti Főiskola új Tudósházának építése is, mely szintén  a homokbányai városrészben a főiskola két kollégiumépülete mellett kapott helyet. A 3500 négyzetméter alapterületű, ötszintes Tudósház egy komplex szolgáltató, tudományos ismeretterjesztő és hallgatói-oktatói centrum lesz.

“TUDÓSHÁZ – EGY VÁROSRÉSZ ÚJJÁSZÜLETIK

A Kecskeméti Főiskola két kollégiumépülete gondozott környezetével valóságos oázist jelent Kecskemét ún. homokbányai városrészében, amely a szovjet csapatok kivonulása után kapcsolódott be ismét a város „vérkeringésébe”. A kollégium mellett alig egy év alatt egy modern, impozáns épület született egy korábbi laktanya felújításával és bővítésével, így a főiskola ismét példát mutat arra, milyen nagyszerű lehetőségek rejlenek még a homokbányai városrészben. A mintegy 1,2 milliárd forintos beruházással elkészült 3500 m2 alapterületű Tudósház egy olyan sokszínű oktatási-kulturális-tudományos központ lesz, amely nemcsak a főiskola jövőjében játszik kiemelt szerepet, hanem egy újabb lökést ad a városrész újjáéledéséhez.” / A Kecskeméti Főiskola honlapja/

Tudósház

Éles ellentétek

Az utóbbi évek fejlesztései ellenére sem mondható egységesnek a tájkép a homokbányai területen. A hajdani laktanya épületei közé bevezető út, melyen a város felől az 1-es számú busz jár meglehetősen érdekes  kalandra invitálja a szemlélődőket.

Kutakodásom közben egy blogon az alábbi képpel és szavakkal illusztrált bejegyzésbe botlottam:

"Félelmetes, rosszabb mint egy horror film!!!!"

Az út először ugyanis a talán méltán horrorfilmes díszletnek is tűnhető ósdi épületek között fut, persze csupán a város belső részeinek elhagyása után. Az út végén magányosan álldogáló buszmegállótól mintegy száz méternyi sétára található a kollégium két épülete, melyek ugyan sokkal biztatóbbak az imént vázoltaknál, ám a hely magányát nem igazán tudják kompenzálni. Nem segít sokat a környéknek a több honlapon emlegetett biztonsági szolgálat feltűnő hiánya sem, ahogy az utazásunk és érdeklődő fényképező körútjaim során talált már-már okkult elemekként szerteszét heverő csonkig égett gyertyák, falfirkák és gondos körökbe és egyéb formákba rendezett szemétkupacok sem.

Gyertya

Említhetném persze ezek mellett a romlás általános “védjegyeit”; az el-eltűnt radiátorokat, a szerte heverő fürdőszobai kellékeket, vagy éppen a hiányos parkettát, a falak mállását és sok mást is…

Graffiti

Fürdőszoba

Konyha

Ajtó

Repedések

Persze ez az éles ellentét nem csupán az én fantáziámat fogta meg, úgy hiszem. Olvasgatásom közben több, a régi épületek között készült képpel is volt szerencsém találkozni, melynek alkotó valószínűleg hasonló élménynek tudhatták be látogatásukat a múlt falai között. Talán ezen képek és a házak falain található graffitik alkotóin kívül kevesen lesznek azok, akik egyet tudnak érteni velem, mikor azt gondolom; egy darabka átütő erejű, élő történelem veszhet el a homokbányai épületek átalakításával – mégha megannyira hasznossá is vállhatnak ismét.

Attila II.

Réka

Réka

Réka

a little kiss/egy apró csók

Oroszok hagyatéka/The legacy of russians

Szigorúan őrzött terület...

A természet majd ezt is elintézi...

érdessss

Felhasznált irodalom

1. Heltai Nándor -  Ébredező városrészek (NKÖEOK Szerkesztőség, 2007) (http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Kecskemet/pages/ebredezo_varosreszek/000_konyveszeti_adatok.htm) (Internetes források megtekintve: 2011-08-29)
2. http://hu.wikipedia.org/wiki/Alsószéktó_(Kecskemét)  (Internetes források megtekintve: 2011-08-29)
3. http://kecskemet.blog.hu/  (Internetes források megtekintve: 2011-08-29)
4. http://kollegium.gamf.hu/  (Internetes források megtekintve: 2011-08-29)
5. http://www.lestarp.sulinet.hu/  (Internetes források megtekintve: 2011-08-29)
6. http://www.kfk.hu/  (Internetes források megtekintve: 2011-08-29)
7. http://indafoto.hu/putto/homokbanya_kecskemet  (Internetes források megtekintve: 2011-08-29)
8. http://www.flickr.com/photos/katka_87/page6/  (Internetes források megtekintve: 2011-08-29)
9. http://kecskemetitv.hu/hun/sa_hirek/i_kecskemet_2/i_oktatas_lakasepites_munkahelyteremtes_a_homokbanya_77491/t_Oktatás,%20lakásépítés,%20munkahelyteremtés%20a%20Homokbányán/index.html  (Internetes források megtekintve: 2011-08-29)

Felhasznált képek

1. Alsószéktó címere – http://www.faluresz.alsoszekto.hu/alsoszekto/kepek/Alsoszokto_cimer_01c.jpg
2. Kecskemét XI. kerület – http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/9/91/Kecskemet_XI_kerulet.PNG
3. Szovjet hősi emlékmű 1946-ban – http://www.szoborlap.hu/szobrok/fotok_34/7334_(ixdvn)_szovjet_hosi_emlekmu_kecskemet_1946_2.jpg
4. KF Homokbányai Kollégium – http://kollegium.gamf.hu/kollegium/hbpictures/front03.jpg
5. Kollégium – recepció - http://kollegium.gamf.hu/hotel/reception.jpg
6. Lestár Péter Egységes Középiskola, Szakiskola és Óvoda  - http://www.lestarp.sulinet.hu/images/home_1_00.png
7. Tervek  - http://images02.olx.hu/ui/6/83/93/1274892041_96268093_3-uJePiTS-LAKaSOK-A-HOMOKBaNYaN-Elado-hazak-lakasok-1274892041.jpg
8. Eladó homokbányai lakás  - http://content.ingatlanbazar.hu/data/ingatlan/04/18/64/4/images/4641804/foto/4641804-6.jpg
9. Tudósház  - http://www.kfk.hu/pics/cikkek/206/hirek0_4.jpg
10. “Félelmetes, rosszabb mint egy horror film!!!!”  - http://m.blog.hu/ke/kellezis/image/DSC00722.JPG
11. Gyertya – saját kép
12. Graffiti – saját kép
13. Fürdőszoba – saját kép
14. Konyha – saját kép
15. Ajtó – saját kép
16. Repedések – saját kép
17. Attila II. - http://www.flickr.com/photos/katka_87/4895255716/in/photostream/
18. Réka - http://www.flickr.com/photos/katka_87/4859941370/in/photostream
19. Réka - http://www.flickr.com/photos/katka_87/4787362689/in/photostream
20. Réka - http://www.flickr.com/photos/katka_87/4787326140/in/photostream
21. a little kiss/egy apró csók - http://www.flickr.com/photos/katka_87/4679312089/in/photostream
22. Oroszok hagyatéka/The legacy of russians - http://www.flickr.com/photos/katka_87/4653451265/in/photostream
23. Szigorúan őrzött terület… - http://img3.indafoto.hu/6/7/1007_4f16c818875d9fcb6867c7bdc89be7eb/9601519_2edd725c620d874bab4e07568cf1f794_m.jpg
24. A természet majd ezt is elintézi… - http://indafoto.hu/putto/image/9601531-30a72b22/details/332121#codehint-panel
25. érdessss – http://indafoto.hu/putto/image/9601523-8cd74a61/332121

(Kis Andrea)

Szóval mára egy rövidke videó, ami szerintem sokaknak ismerős lehet; a magyar népmesék közül “A só” címre keresztelt történetet fordítottuk le angolra és feliratoztuk. Később reméljük, hogy több videó is lesz – legalábbis a tervek szerint biztosan akad majd még.