Esztergom és az esztergomi vár története

Bevezető

Esztergom címere
Esztergom címere

A következő oldalakon igyekszem nagy vonalakban áttekinteni Esztergom város és a hozzá tartozó nagy múltú vár történetét az első leletek korától kezdve napjainkig. Az esszét történelmi koroknak megfelelően több fejezetre bontottam úgy, hogy mindegyik fejezet valami újat, valami komoly változást öleljen fel a város fejlődésében, alakulásában. Az esszében bekezdésekben különítem el a különböző időszakokat és az azokkal járó átalakulásokat, melyek nyomot hagytak a városképen. Az esszében általában nem tértem ki az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi fejlődésre, így az esztergomi céhekről, gyárakról csak elvétve találni benne említést – olyankor, amikor ez jelentősen rányomta bélyegét a város mai arculatára, történelmére.

Az őskortól a városalapításig (i.e. 18. é.e. – 972)

Esztergom története a prehisztorikus időkbe nyúlik vissza. A Várhegyen és környékén 18-20 ezer éves településnyomokat tártak fel. Valószínűsíthető, hogy ettől az időtől kezdve a terület folyamatosan lakott.

Amit bizonyosan tudunk, hogy az i.e. 4. századtól fogva kelták lakták a város területét. Időszámításunk kezdetén az akkor itt élő keltákat a rómaiak hódították meg, akik a limes Duna-szakaszának legsűrűbb erősség- és településláncolatát ezen a vidéken építették ki. 10-20 kilométerenként építettek erődítményeket, ahol jelentős mennyiségű katonát helyeztek el.

A Várhegy keleti oldalán a kvádok ellen Solva néven castrumot építettek egy virágzó várossal, katonai táborral, dunai átkelőhellyel. Solva lakóinak 121-ben Hadrianus császár római polgárjogot is adományozott. A hagyomány szerint itt írta Marcus Aurelius császár az Elmélkedések 12. kötetét.

Az 5. század elején, a Római Birodalom gyengülésével azonban hanyatlásnak indult Pannónia provincia – és vele a későbbi Esztergom környéke is. A Római Birodalom hamarosan magára hagyta határprovinciáját a barbárok vándorlásával szemben. 410 környékén a hunok szállták meg. Őket az avarok letelepedése követte (568 körül). A területen egészen a 9. századig nem történt kőből való építkezés.

A magyarok 900-ban már elfoglalták a területet. A Tarján és a Kürt-Gyarmat törzs felelős a térség megszállásáért.

A 960-as években Géza fejedelem új, állandó székhelyének Esztergomot választotta meg. Géza építette fel a korábbi római erőd alapjaira hegyi kővárát, hozzá a lakótornyot és István vértanú templomát 972-re. Ettől fogva számítjuk Esztergom város megalapulását.

Gézától a tatárjárásig (972-1242)

Géza az Esztergomot metsző észak–déli útról kiindulva hajtotta uralma alá a nyugati és keleti országrészeket is. A város megalapítása után itt született 975 körül Vajk, akit itt keresztek meg. István herceg, bár hercegi székét Nyitrán tartotta, apja halála után Esztergomba hívatta össze a főembereket és a vitézeket, és maga is odavonult seregével Koppány támadásának hírére. Az ott jelenlévő hívei jelenlétében nagyfejedelemmé tétette magát.

Esztergomi oroszlánok
Esztergomi oroszlánok, eredetileg egy freskó a királyi vár falán (Bizánci hatásra). Ez volt az Árpádok címeres oroszlánja.

1000. karácsonyán itt koronázták királlyá is, és ezzel Esztergom lett a királyok székvárosa is egészen a tatárjárásig. 1001-ben Ravennában a pápa jelenlétében került sor az esztergomi érsekség alapkőletételére. Ezzel Esztergom az ország vallási központjává vált.

Esztergom ettől fogva az István által alapított Esztergom vármegye központja és érseki székhely: Az esztergomi érsek 1010-től Magyarország legmagasabb katolikus egyházi tisztsége. István székesegyházat emeltetett a Várhegyen, amelyet a bérmálását végző pap tiszteletére Szent Adalbert-templomnak nevezett el. Ez volt hazánk legelső székesegyháza.

A 11. században épült a királyi palota, ahol IV. Béla uralkodásáig az uralkodók laktak.

Esztergom fekvéséből következően folyamatos harcoknak volt kitéve. 1030-ban Konrád császár Istvánra támadt, s míg Konrád a határszéli megyéket támadta meg, a vele szövetséges csehek egészen Esztergomig nyomultak. Az elűzött Orseolo Péter király egészen Esztergomig pusztított 1042-ben, de Aba Sámuel közeledtének hírére visszavonult. Miután német befolyással Salamon került a magyar trónra, a hercegek lázadozni kezdtek, de 1073-ban Esztergomban összegyűltek és végül békét kötöttek.

1075-ben már rév kötötte össze a várost a Duna túloldalával. Ekkorra tehető Kakat (a későbbi Párkány) első okleveles említése is.

Könyves Kálmán idejében az Esztergomban állomásozó seregben, illetve a testőrségben sok orosz katonáskodott, akik letelepedtek a város körüli falvakban. Kálmán vezette be azt a gyakorlatot, hogy a vármegyerendszerből befolyó jövedelmeket, amelyeket az ország minden részén beszednek, az ispán Esztergomba küldje, és csak itt vehetik ki belőle részüket az ispánok és a századosok.

1147-ben II. Géza Esztergomban fogadta a második keresztes hadjáratra vonuló III. Konrád német királyt. Konrád hajókon vonult el Esztergom mellett, míg seregeinek egy része szárazon tette meg az utat. Seregeit a hadjáratban hozzá csatlakozó VII. Lajos francia király keresztes hadai követték. A velük utazó tudósítók, történetírók mind kiemelik a város jelentőségét és gazdagságát.

1188-ban a várban és a székesegyházban tűzvész pusztított, így az épületek teljesen leégtek. Az újjáépítést francia és bizánci hatásra III. Béla kezdte meg. A Várhegy déli végén bővítette a várat, illetve kőfallal vetette körbe azt. Béla 1189-ben itt fogadta Barbarossa Frigyes császárt, aki seregével a harmadik keresztes hadjáratra vonult. A fürdőkultúra is III. Béla idejében jelent meg Esztergomban, elsőként Magyarországon (de még Európában is szokatlan, páratlan dolognak számított). III. Béla első felesége, Antiochiai Anna királyné alapította az ország első közfürdőjét – balnea communia – a mai strandfürdő helyén.

A várban lévő, de még be nem fejezett királyi palotát Imre király 1198-ban az érseknek adta át, de a királyi udvar ténylegesen csak 1249-ben költözött el innét, amikor IV. Béla Budára helyezte királyi székhelyét.

Egy 1202-re datált hamis királyi oklevél szerint Imre a vásárhelyet a leírt határok között levő telkekkel, épületekkel és lakosokkal az egyháznak adja, népeit elkülöníti a latin településétől, továbbá az így nyert népeket adózási és bíráskodási szempontból is az esztergomi egyháznak veti alá.

1221-től fogva egy nyertes pert követően az egyházi városrész jogilag is a káptalan birtokát képezte, népei az egyház alattvalói lettek. A korábbi latin települést körös-körül egyházi birtok övezte. IV. Béla a Várhegy tövében egy érseki város alapításához járult hozzá 1239-ben, mivel az érseknek nem volt a közelben városa, ahol magát és egyházát megvédhette volna. A király minden joggal felruházta az érseki várost, ami általában egy várost megillet, beleértve a vásártartási jogot. Az egyházi hatalom ilyen erős jelenléte később, a város fejlődése szempontjából komoly hátrányt jelentett, mely ekkor még nem jelentkezett –hiszen a királyi székhely méltó ellenfele lehetett az esztergomi érsek hatalmának.

Városkép

A Várhegy tövében terült el a két részből álló királyi város, melynek régebbi része a Szent Lőrinc templom (első írásos említése 1202) körüli település. III. Béla idejéig a királyi udvar ebben a térségben található Zeniapalotaia épületben székelt. Ez a település a királyi udvarnokok városrésze volt, a királyi udvart kiszolgáló elemek lakták.

Ettől délre helyezkedett el a királyi város másik része, a Szent Miklós templom (első említése 1156-ból való) körüli település. Itt laktak az esztergomi latinok, ez volt tehát a latin település, a mai Széchenyi tér déli felében.

Ehhez járult hozzá egy újabb településként az egyházi városrész saját alattvalókkal és bíráskodással, vásártartási joggal. A királyi pénzverő és a kovácsok (Kovácsi) is külön falvakban éltek. A kereskedelemmel foglalkozó örményeknek saját kolóniájuk volt Esztergomban, amely az Örmény nevet is viselte.

Tatár dúlás és az Árpádok utolsó királyai (1242-1301)

Miután a tatárok felperzselték Óbudát, Esztergom ellen fordultak 1241-42 telén. Bekerítették a várost, foglyaikkal a várfalakat meghaladó magasságú rőzsehegyet építettek, és harminc ostromgépük éjjel-nappal okádta a követ. Egyedül a Várhegyen épült vár állt ellen nekik, amelyet az aragóniai származású Bajóti Simon vezetésével számszeríjasok védtek sikerrel. Bár a következő évekből fennmaradt oklevelek tanúsága szerint a lakosság egy része megmaradt és az újjáépítés is hamarosan megindult, a város elveszítette országos vezető szerepét. A város tizenkétezres lakossága szinte teljesen odaveszett.

IV. Béla egy újabb inváziótól tartva a királyváros polgárait a várba rendelte, a királyi palotát és a várat az érsekeknek adományozta, székhelyét Budára helyezte át. A várat ezután az érsekek építették tovább. Hozzájuk tartozott a vár alatti Víziváros is.

A valóban város jellegű és méretű, királyi város fallal kerített magja továbbra is királyi fennhatóság alatt maradt.

Az Árpád-ház kihalásától Mohácsig (1301-1526)

III. András halála után Bicskei Gergely érsek itt koronázta meg Károly Róbert Anjou királyt. 1301-ben a Németújváriak seregei vették be, hogy átadhassák a trónkövetelő Vencel cseh hercegnek. 1304-ben Vencel cseh király hadai foglalták el. Károly Róbert és az érsek elmenekültek a városból, és hat év múlva tértek vissza, amikor 1307-ben Tamás érsek foglalta vissza a Németújváriaktól. Miután aztán a rozgonyi csata után (1312) Károly Róbert megszilárdította a hatalmát és véget vetett a kiskirályok uralmának, megkezdte a városok újjáépítését.

1327-ben a királyi városhoz csatolták a legnagyobb és legjelentősebb külvárost, a különféle mesteremberek (kovácsok, ötvösök és pénzverők) három templommal is rendelkező városrészét, Kovácsit. A vár továbbra is az érsekség tulajdonában maradt.

Az érsekek a városból és városban végzett katonai, kulturális és oktatási tevékenységükkel az ország egyik legfontosabb városává tették Esztergomot. Az esztergomi érsekek hatalmát jól mutatta, hogy Nagy Lajos nápolyi hadjárata során Telegdi Csanád érsek 1347-ben királyi helytartó lett. A 14. század végén, Budai János esztergomi kanonok megalapította a Collegium Christi Pauperum scolariumot, aminek feladata a szegényebb diákok külföldi egyetemekre juttatása volt.

A 14–15. században Esztergom érsekei révén gyakran országos események színtere volt, a magyar kultúrának egyik legfontosabb fellegvára lett. Udvarukban, amelynek gazdagsága a budai és visegrádi királyi udvarokéval vetekedett, gyakran fordultak meg királyi vendégek és Európa-szerte ismert tudósok, művészek.

1403-ban Zsigmond, 1440-ben I. Ulászló seregei támadták a várat, hogy az egyházi várost a királyi városhoz csatolhassák. 1453-ban Széchy Dénes újjáépítette az esztergomi székesegyházat.

A 15. század második harmadára az esztergomi érsek, Vitéz János viszonya jelentősen megromlott Mátyással, így 1471-ben Mátyás serege ostromolta a várat. A király fogságba vetette Vitéz Jánost, aki ott is halt meg.

A török hódítás, a virágzó középkori Esztergom pusztulásának is kezdetét jelezte előre. 1526. szeptember 11-én a török portyázók egészen Esztergomig feljutottak és felégették a várost, a várat azonban nem tudták bevenni, így az érseki kézen maradt.

Mohácstól a török kiűzéséig (1526–1683)

A város 1527-ben I. Ferdinándnak hódolt meg. 1526 és 1543 között hat alkalommal ostromolták Esztergomot – hol Ferdinánd, hol Szapolyai János seregei, hol pedig a török..

1530-ban végleg Ferdinánd kezére került a vár.

1533-ban azonban a város kulcsait jelképesen átadta a töröknek, akiknek azonban szabályosan be kell venniük a várost. 1543-ban Esztergomot kétezer idegen gyalogos védelmezte. A bevehetetlennek tartott vár őrsége alig több mint egy hét után tárgyalásokat kezdett, és a várat átadta az ellenségnek.

Miután Esztergomot 1543-ban elfoglalta a török, az Oszmán Birodalom végvára, és egy több megyényi területre kiterjedő török szandzsák központja lett. Esztergom építészetében nem lett török jellegű város, bár lakóinak többsége mohamedán volt. Mivel határvidéken feküdt, a békés fejlődés feltételei nem voltak adottak, birodalmi szinten kisvárosnak számított.

Esztergom a török uralma idején folyamatos harcoknak, ostromoknak volt kitéve, amit megsínylett a város és lakossága is. A királyváros nagy része elpusztult, bár a száznegyven évnyi török uralomnak ma is vannak fellehető jelei építészetében.

A törökök főleg a várat építették, erősítették, de emellett jelentős új épületeket, dzsámikat, mecseteket, minareteket, kupolás fürdőket is emeltek.

A törökök 1587-re hidat is építettek a Dunára, ami a készülő erődrendszer része lett. Az erődrendszert 1594-re építették ki. Még abban az évben megkísérelték bevenni a várost. A sikertelen ostromban halt meg Balassi Bálint is.

1595-ben azonban 65 napos hosszú és keserves ostrom után a magyarok bevonulhattak a várba. A vár parancsnoka Pálffy Miklós lett, aki azonnal hozzákezdett a vár felújításához, rendbetételéhez, mely azonban pénz és idő híján elakadt.

A török 1600-ban sikertelenül ostromolta, 1605-ben azonban árulás révén mégis török kézre jutott. A vasvári békével újabb húsz évre a törököknek adták Esztergom vármegyét.

A török kori Esztergom látképe - vízfestmény, 1664
A török kori Esztergom látképe - vízfestmény, 1664

A város visszavételét a híressé vált párkányi csata előzte meg 1683. október 9-én. III. Sobieski János lengyel király döntő győzelmet aratott az észak-magyarországi török csapatok felett. A vár parancsnoka, Ibrahim pasa október 28-án rövid alku után feladta a várat.

Az újjáépítéstől a Habsburgok uralmáig (1683–1708)

1685-ben a török megkísérelte újra elfoglalni a várost, amelyet végül Lotharingiai Károly seregei akadályoztak meg.

 

Esztergom, 1683
Esztergom, 1683

A török uralom után a városban a középkori alapokon négy önálló települést hoztak létre: Esztergom királyi várost, melyet a budai kamarai adminisztráció igazgatott; a Vízivárost, mely az érsek birtoka volt; Szenttamást, mely a káptalan birtoka volt és Szentgyörgymezőt, mely az érsek jobbágyfalujaként került bejegyzésre. A harcok alatt Esztergom teljesen elnéptelenedett, a négy településnek összesen maradt 400 lakosa.

A várost a feudális kötöttségek elől menekülő jobbágyok, németek, csehek, rácok népesítették be újra. A város megindult a polgárosodás útján. Ez idő tájt épült a régi Vármegyeháza, és a mai Városháza a mai Széchenyi téren.

1691-ben I. Lipót visszaadta a várost és Érsekújvárt az érseknek, akinek feladata lett volna a város helyreállítása. Idővel újjá is építették a városi templomokat. 1701-re a királyi várost már kétezren lakták, iskolák kezdtek működni, erőre kapott az ipar, sorra céhek alakultak. 1703-ban a bécsi udvar Esztergomot visszahelyezte régi jogaiba.

Miután Rákóczi seregei 1704-re csaknem az egész Dunántúlt felszabadították, körülzárták Esztergomot is, de Esztergom várának tervezett ostroma elmaradt. Bottyán János és gróf Esterházy Antal egyesített seregei támadást intéztek a Víziváros ellen, de kudarcot vallottak. 1705–1706 telén Rákóczi erősen készült Esztergom visszavételére, amelyet a kurucok hónapok óta elzártak a külvilágtól. Rákóczi 1706. augusztus 2-án indult a város ostromára és hatheti ostrom után, 1706. szeptember 16-án a kurucok végül elfoglalták.

A császáriak azonban október 12-én Stharenberg Guidó vezetésével visszafoglalták a várost, amikor Esztergom francia parancsnoka, Bonafous ezereskapitány feladta a várat. A város Habsburg kormányzat alatt maradt, és ezzel Esztergom Rákóczi-szabadságharci történelme végetért, katonai jelentősége megszűnt.

A harcok közben a város körüli falvak mind elpusztultak.

Esztergom a Habsburgok uralma alatt (1708–1848)

Esztergom 1708-ban visszakapta szabad királyi város rangját, vele az iparűzési, gazdasági, vám-, kereskedelmi, pallos- és polgárjogait, a törvénykezést, bíráskodást, örökösödést, közigazgatást is beleértve.

Az esztergomi érsek 1715-től a hercegprímási címet is viselte.

Az 1730-as években Bél Mátyás Esztergomot közepes nagyságú városnak írja le piactérrel, két templommal, városházával, egy vendégfogadóval. Ez idő tájt épült a vízivárosi plébániatemplom (1728-1738 között, tornyai 1788-ban). A belváros és a Víziváros barokk városképe is ekkor alakult ki.

Az 1760-as évekre a királyi város környéke újra benépesült. Az új, lakott területet kezdetben ferályokra oszották, amelyeket a fertálymesterek, vagy negyedészek irányítottak. A negyedek idővel önálló városrészi neveket kaptak. Így jöttek létre Terézváros (mai Hősök tere környéke), Józsefváros (mai Ady Endre utca környéke), Ferencváros (mai Kerektemplom környéke), és Tabán (a mai Árok utcától délre). A nevek azt is jelzik, hogy mely uralkodó alatt épült ki teljesen az a városrész.

1761-ben az érsekség visszakapta a várat, ahol két év múlva megkezdték a hatalmas, új egyházi központ kiépítésének munkáit. A Várhegy közepét, a Szent Adalbert és Szent István templomok és várfalak jelentős maradványaival együtt elhordták, hogy helyet nyerjenek az új székesegyház számára.

1776-ban az egyházmegyék átszervezésekor Mária Terézia kiszakította a roppant terjedelmű esztergomi főegyházmegyéből a besztercebányai, rozsnyói és a szepesi püspöki megyét, és megszüntette az exemptiók túlnyomó részét.

Az első polgármestert az udvari kamara engedélye alapján 1808-ban választották, addig a bíró állt a város élén.

Bár már az 1723-as országgyűlés is sürgette az esztergomi érseket és a káptalant, hogy térjen vissza ősi székhelyére Nagyszombatból, ahova még 1543 előtt menekült a török elől, ez csak 1820-ban történt meg. 1822-ben megkezdték a Bazilika építését a lebontott székesegyház helyén. Pénz hiányában végül eredetileg hatalmasra tervezett komplexumnak csak a legfontosabb részei készültek el: a székesegyház, a szeminárium épülete, a Sötétkapu és az érseki palota.

1831-re elkészült a hatalmas, óegyiptomi stílusban épült altemplom és felhúzták az oldalfalak nagy részét is.

Az 1830-as éveiben kezdődött meg Hévíz városrész átépítése. 1838-ban elkezdték az ittlévő Hévíz-tó lecsapolását, az ottani melegvizű források elvezetésére kiépítették a Mála-forrásalagutat, és a termálvízre felépült a környék első szállodája, a Fürdő Szálló.

1841. június 1-jén az esztergomi érsekség vámszedési jogot kapott az Esztergom és Párkány közötti dunai hajóhídra és az Érsekújvár–Léva közötti országúton fekvő kis-dunai hídra. 1842 tavaszán a repülőhíd helyett az érsekség hajóhidat állíttatott fel.

A Víziváros déli végén 1853-ban épült fel a Főszékesegyházi Könyvtár épülete Hild József tervei szerint. Ez Magyarország leggazdagabb egyházi könyvtára ami 127 ezer kötetet őriz.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc (1848-49)

1848. március 18-án Esztergom városa ősgyűlésen elsőként döntött a nemzetőrség felállításáról, aminek magja a városban működő polgárőrség volt. Napok alatt 1300-an léptek be a nemzetőrségbe, amit Mészáros Lázár hadügyminiszter 8-án Komáromba vezényelt a vár visszafoglalására, amelyet a védői fel is adtak.

Március végén az egyre erősödő zsidóellenes hangulat lecsillapítására Esztergom megye hirdetményben szólította fel a lakosságot a zsidókkal szembeni türelemre. Július 13-án Esztergom megye bizottmánya mozgó őrsereg felállításáról határozott, egyben felszólította a puskatulajdonosokat fegyvereik kölcsönadására. Kossuth Lajos elrendelte 650 jól felfegyverzett Esztergom megyei nemzetőr Pozsonyba indítását.

1849. január 28-án Esztergom megye bizottmánya elhatározta a megyeszékhely Bátorkeszibe való áttételét, ahol egészen április 28-áig ülésezett, így Windischgrätz 1849. január 5-én kardcsapás nélkül bevonulhatott Esztergomba.

Miután az osztrákok bevették Érsekújvárat is, a megyei vezetés Komáromba menekült. Ekkor a császári seregek körülzárták Komáromot, és így Esztergomot egy ideig nem fenyegették a magyarok hadai.

Április 19-én a tavaszi hadjárat sikerei között említhető, hogy a magyarok megfutamították az osztrákokat, akik Esztergomba visszavonulva teljesen megsemmisítették a hajóhidat maguk mögött. Április 24-ére a császári csapatok kiürítették a várost, így a megyei vezetők az esztergomi megyeházán kihirdették a függetlenségi nyilatkozatot.

A szabadságharc leverésétől az első világháborúig (1849-1914)

A szabadságharc leverése után a legális fórumokon megnyilatkozók többsége olyan eltökélten foglalt állást a negyvennyolcas alapok mellett, hogy a 1860. december 17-én az uralkodó által egybehívott Esztergomi értekezlet gondosan kiválogatott résztvevői az 1848-as választási törvény alkalmazását javasolták.

1876-ban a 20. törvénycikk értelmében Esztergom törvényhatósági jogai megszűntek, és rendezett tanácsú városként betagolták Esztergom vármegye szervezetébe, mivel a négy testvérváros szétválasztása óta lélekszáma nem érte el a 12 ezer főt, és gazdasága sem volt elég erős. Ez elsősorban azért következhetett be, mert a négy, korábban említett település hevesen ellenállt mindenféle városegyesítési törekvésnek, melyeket korábban már az utolsó rendi országgyűlésen is felvetettek.

Az elkövetkező évek legfőbb politikai célkitűzésévé a törvényhatósági jogok visszaszerzése vált. A kiegyezés után felgyorsult a gazdasági élet fejlődése, és Esztergom számára is egyre sürgetőbb lett, hogy egy állandó híd épüljön Párkány felé, amelyben azonban nehézséget okozott a vámszedési jog. Az érsekség az új hídon is vámot akart szedni, az állam illetékesei azonban nem kívántak úgy hidat építeni, hogy közben más élvezi a hasznát. Végül Baross Gábor közlekedési miniszter oldotta meg a vitát, így a prímás lemondott a vámszedés jogáról, miközben az építési költségek kizárólag a kormányt terhelték.

1895-ben átadták a Budapest–Esztergom vasútvonalat és a Mária Valéria hidat is Esztergom és Párkány között. Ez javított a város periférikus elhelyezkedésén, élénkítette a piac forgalmát, és szorosabbra fűzte a két város viszonyát.

1890-ben újra felmerült Esztergom város és a szomszédos három település, Víziváros, Szenttamás és Szentgyörgymező egyesítésének gondolata. A részletesen kidolgozott tervezetet először Szenttamás közgyűlése fogadta el 1894. július 29-én. Az érseki Vízivárosban egyhangúlag az egyesülés mellett szavaztak.

Szentgyörgymező azonban kemény feltételeket szabott, amiket 35 pontba foglalt – ezek betartása mellett viszont szeptember 6-án a negyedik település is aláírta a belügyminiszternek készített feliratot, melyre 1895. január 13-án érkezett meg a hozzájárulás.

A város társadalma azonban ezután sem lett egységes. Városrészenként változott az emberek életkörülménye, társadalmi helyzete. A királyi városban hivatalnokok, a Vízivárosban a papság, a Duna mellett tímárok, molnárok, halászok, Szentgyörgymezőn 80 százalékban földművesek, Szenttamáson iparosok, Tabánban és a külvárosok többségében szintén földművesek éltek.

Az első világháborútól a kommunista hatalomátvételig (1914-1947)

A háború alatt Esztergom-Táborban állították fel Magyarország legnagyobb hadifogolytáborát 1914. augusztus 27-én. A barakkokban egyenként 600 ember fért el. Összesen kétmillió ember raboskodott is, és több mint 70 ezren haltak meg, nagyrészük a szerb foglyok között kitört kolerajárványban. A tábor állandó létszáma 100–120 ezer fő volt.

A trianoni békeszerződés után Esztergom elveszítette vonzáskörzetének nagy részét, amit csak tetézett az, hogy 1919-ben a Mária Valéria híd Párkány felőli ívét légionáriusok lerombolták, és ezt csak 1927-re javították ki, amely nem csak határvárossá tette Esztergomot, hanem közlekedési zsákutcává is.

1923-ban az anyaországon belül maradt Komárom és Esztergom megyéket egyesítették Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye néven, aminek Esztergom lett a székhelye. Esztergom 1929-ben megyei városi elnevezést kapott. Ennek értelmében a városi tanácsot a polgármesteri hivatal váltotta fel.

A világháború után a város terjeszkedett dél felé, és lakossága is lassan nőtt. Az egykori laktanyák és hadifogolytáborok mellett kezdett kialakulni a mai Esztergom-Kertváros. A város vezetése kölcsönökből és önerőből sokat áldozott a város fejlesztésére, régi barokk jellegének megőrzésére, rekonstruálására.

Az első bécsi döntést követően 1938-ban újjá alakult a történelmi Esztergom vármegye. Ez újra életet lehelt a királyvárosba, ahova rengeteg lakás- és munkakereső érkezett. A sok bevándorló hatalmas lakáshiányt okozott, ami a háborúig tartott.

A nemzeti bizottságok hosszas vitái nyomán 1945. augusztus 28-án ismét Esztergomban alakult meg Komárom-Esztergom vármegye Törvényhatósági Bizottsága.

A második világháború alatt a városban három hónapig tartott a frontidőszak. Ezalatt háromszor cserélt gazdát, és tizennégy légitámadás érte Esztergomot. 1944-ben a visszavonuló németek felrobbantották a Mária Valéria híd középső szakaszát.

A világháborút követően a várost a kormány hivatalosan is romvárossá nyilvánította. A keletkezett épületkár 15,4 millió pengő volt.

A szocializmus évei (1947-1990)

A második világháború után a kommunista hatalomátvételt követően Esztergom a „reakciós város” elnevezést kapta. A város csak 1950-ig lehetett megyei székhely, mert Esztergom megye megszűnése után, az új (Komárom) megye legfontosabb városa Tatabánya lett. Esztergom városi bevételeinek nagy részét Tatabánya építésére és fejlesztésére vonták el. Az Esztergomi járás székhelyét a szomszédos Dorogra helyezték, a járás nevét pedig Dorogi járásra változtatták.

A város ezután is megmaradt egyházi központnak, a legfontosabb egyházi tisztségeket a kommunistákkal együttműködő úgynevezett „békepapok” tölthették csak be, akik szoros ellenőrzés alatt álltak.

1951-ben felmerült Esztergom nevének a megváltoztatása is (az utcanevek változtatása mellett). Az új név Dózsafalva lett volna, melyet Doroghoz terveztek csatolni.

Ezek után nem meglepő, hogy Esztergom 1956-ban az első vidéki városok között állt a forradalom mellé. Október 25-én fáklyás felvonulást tartottak a Hősök terén. Másnap elfoglalták a városházát, amiről lekerült a vörös csillag, a nagyteremben lévő Rákosi-szobrot kötélen leeresztették a tömegbe, majd összetörték. A városban több helyen lőttek a forradalmárokra – a lövöldözés áldozatainak nevét 1989 óta emléktábla őrzi.

A rendszerváltás után (1990-)

A rendszerváltás után Esztergom újra fejlődésnek indulhatott. Esztergom lett a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának hivatalos székhelye, s bár elhelyezése mai napig nem megoldott a városban, elnökét itt iktatják be.

Esztergom városa
Esztergom városa

Az egyház szerepvállalása, jelenléte sokat nőtt az utóbbi években. Egyházi fenntartású középiskolák, intézmények nyitották meg kapuikat, valamint milliárdos beruházások keretében felújításokat végeztek több újra egyházi tulajdonba került épületen (például az Ószemináriumon).

2000-ben a város lett a millenniumi rendezvénysorozat egyik fő helyszíne. A királyi vár rekonstrukciója ekkora készült el. 2001-ben, Nagyboldogasszony napján ünnepélyes keretek közt a városba érkezett a Szent Korona.

Folyamatosan zajlik a városkép rehabilitása, valamint 50 évnyi fejlesztés elmaradásának ledolgozása. Olyan idegenforgalmilag fontos épületek újultak, újulnak meg, mint az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi, a Malom-bástya, a Fürdő Szálló vagy a bazilikát körülölelő kanonoksori épületek. Jelentős iparággá fejlődött a turizmus.

A Mária Valéria híd 2001-es újjáépítése óta Esztergom megszűnt közlekedési zsákutca lenni, és fontos, Budapesthez közeli határátkelőhely lett Szlovákia felé. Közvetlenül a híd újjáépítésének köszönhető az Ister-Granum Eurorégió megalakulása, ami segített visszanyerni Esztergom határon túli vonzáskörzetét. A népesség száma ismét növekedésnek indult és a KSH adatai szerint a rendszerváltás óta először 2005 során újra átlépte a harmincezer főt.

 

Esztergom zászlaja
Esztergom zászlaja

Felhasznált irodalom

  1. Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig / Pifkó Péter, Zacher Anna. – Esztergom : Önkormányzat, 2000
  2. Esztergom. az esztergomi várhegy és történelmi környezete / . – Gran Tours Kft., 2003
  3. Esztergomi utcák. 1700-1990 / Pifkó Péter. – Esztergom : Önkormányzat , 1990
  4. Magyarország városai / szerk. […] Karvalics László. – Bp. : Égisz Kiadó, 1996
  5. Szent István városa. Esztergom története / [szerk. Meggyes Miklósné]. – 3. jav. kiad. – Esztergom : Önkormányzat, 2007

Felhasznált képek

  1. A török kori Esztergom látképe – vízfestmény, 1664 – http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/cd/A_török_kori_Esztergom_látképe._Vízfestmény%2C_1664.jpg
  2. Esztergom címere – http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9d/Esztergom_címere.jpg
  3. Esztergomi oroszlánok, eredetileg egy freskó a királyi vár falán (Bizánci hatásra). Ez volt az Árpádok címeres oroszlánja. – http://upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/5/5a/Esztergom.oroszlan.jpg
  4. Esztergom zászlaja – http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d6/Esztergom-flag.jpg
  5. Esztergom, 1683 – http://www.profila.hu/site_media/upload/513/L_-34295513.jpg
  6. Esztergom városa – http://m.blog.hu/fi/fidelitasesztergom/image/esztergom.jpg

(Fekete Márton)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s