Gyula város és a gyulai vár története

Bevezető

Gyula címere
Gyula címere

A következő oldalakon igyekszem nagy vonalakban áttekinteni Gyula város és a hozzá tartozó téglavár történetét az első leletek korától kezdve napjainkig. Az esszét történelmi koroknak megfelelően több fejezetre bontottam úgy, hogy mindegyik fejezet valami újat, valami komoly változást öleljen fel a város fejlődésében, alakulásában. A leírásokban szerepelnek a terület fontosabb urai és néhány általános információ arról, hogy mikor miként alakult a város és a vár. Az esszében bekezdésekben különítem el a különböző időszakokat és az azokkal járó átalakulásokat, melyek nyomot hagytak a városképen.

Az őskortól Gyulamonostoráig (i.e. 4000 – 1313)

A vidéken, amelyen később Gyula kialakult, az első emberek az újkőkor idején, i. e. mintegy 4000 évvel jelentek meg. A Fehér-Körös vonala és a magasabb, ármentes akkoriban már alkalmasak voltak őskori települések megalapítására. A leletek legfontosabb lelőhelyeiről ezt a korszakot Körös-kultúrának nevezték el a régészek.

A benépesített területen ettől fogva viszonylagos állandósággal létezett település, melynek folytonosságát réz-, bronz-, és vaskori leletek is bizonyítják. A szkíták után kelta népcsoportok lakták a vidéket, amire az időszámítás előtti utolsó századokból előkerült leletek utalnak.

A népvándorlás idején, i.sz. 500 körül a szkítákkal rokon szarmaták érkeztek a majdani Gyula területére. Több száz évig tartó ittlétüket a népvándorlás olyan különböző germán népei váltották fel, mint a vandálok, gótok, gepidák.

Hunok és avarok nagyobb „településeit” (gyűrűit) találták meg a település közelében, vonzáskörzetében. Ezeknek a népeknek a területen való berendezkedése hosszabb nyugalmi időszakot hozott, amely egészen a honfoglalásig tartott.

A honfoglalás időszakának helybéli történéseit nem ismerjük pontosan. Hogy a környék akkor is lakott volt, azt egy a múlt század közepén az egykori megyeháza udvarán feltárt honfoglalás kori lovas sír is igazolja.

Árpádkori említése nem ismert, valószínűleg félnomád, lassan állandósuló település lehetett. Számottevő régészeti lelet nem maradt fenn.

Gyulai vár - nyomat
Gyulai vár - nyomat

Gyulamonostorától a török hódításig (1313 – 1566)

Gyula neve a történészek szerint kétféle eredetű lehet. Az első eredetelmélet szerint a honfoglaló magyarok katonai vezetőjének, a gyulának a tisztségére utal, akinek törzse, vagy annak egy része lehet hogy ezen a területen telepedett le. A másik elmélet szerint, a város helyén álló egykori monostort egy Gyula nevű főúr alapította Gyulamonostora néven, és innen ered a város későbbi elnevezése. Általánosságban ez utóbbi elmélet vált elfogadottá.

Gyula első hiteles említése Károly Róbert 1313-ban kelt két oklevelében történik.  Ezekből tudjuk, hogy Gyula helyén egykor monostor állt. A monostor bencés szerzeteseknek adott otthont, mint arra a környékbeli határrészek nevei is utalnak.

Károly Róbert több kiváltságot adott a városnak: bíró és elöljáró választási jogát, valamint a fontos vásártartási jogot. Két évtized múlva, 1332-ben a település már Gyula néven szerepelt a krónikában.

A gyulai uradalom 1387-ben került magánkézre, amikor a főurakkal viaskodó Zsigmond király Losonczy László erdélyi vajdának adományozta, hogy ezzel megnyerje a nemesek támogatását. A király Gyula helységet és 42 falut 1403-ban aztán Maróti (Maróthi / Maróthy) János macsói bánnak adta tovább az uradalmat, aki még tovább bővítette a terület fennhatóságát.

Zsigmond vámmentességet adott a polgároknak, de a kiváltságok kiterjesztését Maróti is folytatta, városi kiváltságokat szerzett a településnek, melyet 1419-ben már oppidumnak, mezővárosnak neveznek. Ezután a város már maga szedhette adóját, s polgárai felett maga bíráskodhatott.

A városba ferencesek érkeztek, 1403-1430 között felépült a gyulai vár. A bán milánói kapcsolatai révén olasz mestereket hívatott. 1445-ben felszentelték a várkápolnát, a várbeli szerzetesek pedig engedélyt kaptak az oltári szentség és szent kenetek őrzésére. Beépítették a várudvart, felépítették a vár délnyugati, északkeleti és északnyugati épületeit is.

1476-ban kihalt a Maróti család, az uradalom pedig újra visszaszállt Mátyásra. A király 1476-ban a város addigi kiváltságait megerősítette és a lakosok vámmentességét az egész országra kiterjesztette – majd 1482. április 8-án Corvin Jánosnak adományozta, a gyulai uradalmat pedig átadta fiának. Ugyancsak fia hatalmát akarta növelni az 1484-ben kelt rendeletével, amelyben a főispáni, alispáni és szolgabírói tisztséget a gyulai várhoz kapcsolta. Ezzel Gyulát véglegesen a megye székhelyévé tette, kizárva a nemesség külön szervezkedésének lehetőségét.

Corvin János és felesége, Frangepán Beatrix többször tartózkodott a várban, állítólag a családi ékszereket is Gyulán őrizték. János halála után Beatrix második férfjével, Brandenburgi György őrgróffal itt tartotta esküvőjét, majd állandó lakhelyül választotta a várat. A várat halála után az őrgróf örökölte, aki a török előrenyomulás hírére kettős palánkfallal vette körül és megépült a vár nyugati sarkában lévő nagyméretű ágyútorony.

1514 májusában Dózsa seregei álltak Gyula alatt. Dózsa „a mezőn tábort ütött, s ott harmadszor számlálá meg hadnépét, úgy találta a számot, hogy már harmincháromezer embere van.” A vár ostromáról nincsenek adataink. Miután Dózsa hírét vette, hogy a nemesség a közeli Csanád alatt gyülekezik, hadával május 24-én elvonult. 1527-ben újabb felkelés tört ki a városban. A Cserni Jován-féle lázadás ellen Gyulán gyülekezett Perényi Péter erdélyi vajda serege. Ezt a sereget a szerbek szétverték, Szapolyai János serege azonban túl erősnek bizonyult, és megsemmisítette a délvidéki lázadást. Az 1526-os mohácsi csatavesztés utáni kettős királyválasztást pártharc követte, mely a környék pusztulását vonta maga után. Gyula Ferdinánd pártján maradt, csak 1530-ban került János király kezére, miután a védők megadták magukat a kiéheztetéssel győzedelmeskedő Czibak Imre seregei előtt.

A városnak 1525-ben már mintegy 3000 lakosa volt, és bár a megyében nem Gyula volt a legnagyobb település, egyaránt fontos szerepe volt az iparban, a kereskedelemben, és a kultúrában is.  A városi élet megteremtette a kulturálódás lehetőségeit is. A 16. század elején öt templom és két kolostor volt a városban, s a gyulai plébánia jövedelme felért egy prépostság vagy apátság bevételével. Ebben az időben már említik a gyulai iskolát. A mohácsi vész után a reformáció gyors terjedését bizonyítja két kiváló prédikátor, Ozorai Imre és Szegedi Kis István Békés megyei szolgálata.

1552-ben a vár végleg Ferdinánd kezére került, s ettől kezdve „Vég-Gyula” vára kimondottan a török elleni harcokra készült fel. 1552-ben Temesvár eleste után a megye déli részén már a török volt az úr, Gyula viszont rossz állapotban lévő várával mégis kitartott – 1553-ban egy török csapat sikertelenül próbálta ostromolni. Magócsi Gáspár várkapitánysága során fejlesztették a vár védelmét, így a védők 1556-ban Kaszim pasa ostromát is visszaverték.

1562-ben a bécsi tanács olasz hadmérnököt, Paolo Mirandolát küldte a vár korszerűsítésére és megerősítésére, melyet az el is látott. Ekkor alakult ki a vár olaszbástyás szerkezete. A várat körülvevő vizesárkot betemetve, attól távolabb új árkot ástak és ott olaszbástyás földműveket is építettek.

Szulejmán szultán harmadik hódító hadjárata alkalmával 1566-ban Petráf pasa megtámadta a várat, mely 9 hétig tartotta magát, ám az élelem és víz hiányában, szabad elvonulás biztosítása ellenében a védők megadták magukat. A pasa nem tartotta a szavát és a menekülő védőket kíméletlenül lemészárolta. Megkezdődött a török 128 éves gyulai uralma.

Gyula - Ferenc Tamás grafikája - rekonstrukciós elképzelés
Gyula - Ferenc Tamás grafikája - rekonstrukciós elképzelés

A török Gyula (1566 – 1695)

A gyulai vár elfoglalásával szinte a teljes Körös-Maros köze elveszett, s az Oszmán Birodalom berendezkedett a területen. A vidéket a temesvári ejalethez csatolták, s létrehozták a gyulai szandzsákságot. Temesvárott a beglerbég, Gyulán pedig a bég volt az úr. A török történetírók ugyanis török és magyar lakosságúnak vallják az ekkori székhelyet. A török uraság keveset változtatott a városon, létrehozott viszont mellette egy kisebb török települést. Főleg vallásos rendeltetésű épületeket emelt, köztük két dzsámit (egyet a várban, egyet a városban), egy türbét, valamint szertartásos fürdőt a városban lévő dzsámi mellett.

Gyula ezután török végvár maradt, s míg a folyamatos harcok egyre pusztították a vidéket, a 16. század végén zajló tizenöt éves háború teljes pusztulást hozott magával. A helyzetet s a megfogyatkozott adófizetői létszámot a török hadúr a lakosság gyarapításával próbálta meg ellensúlyozni, ezért a Délvidékről hozott telepeseket az elhagyott falvakba. A vár és a város végül 1695 januárjában szabadult fel, mikor Mehmet pasa feladta a várat. Ekkorra már huszonhét mai település állt lakatlanul Békés megyében.

A török kiűzésétől a reformkorig (1695 (1714) – 1825)

A gyulai várban visszamaradt rác katonaság 1703-ban feldúlta a várost, 1705-ben pedig a kurucok ostromolták a várat Károlyi Sándor vezetése alatt. Végül a tartós visszatelepülés a kuruc szabadságharc leverése után vált lehetővé, ezért 1714-től számítjuk Gyula török utáni történetét. A város azonban nehezen tért magához, 1715-ben a lakossága 145 fő.

A visszafoglalt területeket a bécsi udvari kamara kincstári igazgatás alá vette, s III. Károly király 1715-ben visszaállította a megyei közigazgatást. Az így létrejött kettős (kamarai és megyei) közigazgatás 1720-ban szűnt meg, amikor a megye négyötöd részét Harruckern János György udvari hadiszállító kapta meg érdemei jutalmául. Békés megyébe 1723-tól német, román és szlovák telepeseket hozott. A várőrség felszámolása után néhány román család a vár környékén telepedett le, megteremtvén a mai Miklósváros alapjait. Kijelölték a település főutcáját, amely a mai Jókai utca helyén volt található. Mindhárom felekezet, a (római katolikus, a református és az ortodox) felépítette magának a saját templomát.

1722-ben még megvolt a mai plébániatemplom helyén a török mecset és minaret, mögöttük állt a kupolás török fürdő, s ugyancsak volt egy minaret a kastély udvarán.

1734-ben a német lakosság külön bírót választott magának, s elszakadva Gyulától, Németgyula néven önálló közigazgatás alatt álló várost alkottak a szomszédos Magyargyula mellett.

A város fejlődése a tizennyolcadik század második felében gyorsult fel és a végén, az 1790-es években elkészült az első kövezett út is a Kapus-híd és a kastély között. A 19. század elején felépültek az első kőhidak, a Bárdos-, és a Kapus-híd.

Az alföldi városok nád- és zsindelytetős házait gyakran pusztította tűzvész. 1782-1882 között, száz év alatt hét tűzvész volt a városban, az 1801. évi pedig minden azt megelőzőt felülmúlt. A tűz után a vármegye felújította eddigi rendeletét, mely ötven botütéssel büntette a nyíltan pipázókat. Kiszélesítették a vármegyeháza előtti teret, melynek így kialakult a mai hármas szerkezete. Czigler építőmester nagy munkát végzett az újjáépítéskor; ebből az időszakból több klasszicista épület maradt ránk, s a földszintes polgárházakkal szegélyezett utcák korai épületei is ezt az időszakot tükrözték.

A víz volt a másik veszedelem. Mivel a Fehér-Körös átfolyt a városon, s az áradások gyakran elöntötték a települést

Reformkor, forradalom és szabadságharc (1825 – 1849)

A politikai élet Gyulán is felélénkült a reformkorban. 1841-ben pesti mintára Gyulán is megalakult a Kaszinó, a politikai élet nyüzsgő fóruma.

Gyula
Gyula

Az 1848. március 15-i forradalom híre március 20-án érkezett Gyulára. A 22-ére meghirdetett népgyűlés alkalmával a gyulaiak elözönlötték az utcákat, s a megyeháza udvarán tartott népgyűlésen ismertették a pesti eseményeket. Az ügyek intézésére a megye „közbátorsági bizottmányt” választott, és sürgető feladatként elhatározta a nemzetőrség felállítását.

Júniusban a délvidéki zavargások miatt a gyulai nemzetőrséget Makóra vezényelték az ottani átkelőhelyek őrzésére.

Az osztrákok decemberi támadása Debrecenbe kényszeríttette a kormányt, s az ország védelmében, a tavaszi hadjáratra való felkészülésben Gyula is kivette részét. 1849. február 10-én érkezett meg Damjanich tábornok levele, hogy a 7. hadosztály beteg katonái számára kórházat kíván berendezni a városban, egyet a honvédeknek, egyet a hadifoglyoknak. Más alkalmas épület nem lévén a római katolikus és a közeli református iskolákat adták át a hadseregnek, s március 16-ig 242 beteget ápoltak a kórházban.

A világosi fegyverletételkor a magyar sereg tisztjei megtarthatták oldalfegyvereiket, s az oroszok Sarkadra, majd Gyulára kísérték őket. Az aradi tizenhárom vértanú közül (a hagyomány szerint) kilenc volt Gyulán: Aulich Lajos, Damjanich János, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, és Török Ignác. Augusztus 23-án reggel a kastély és a vár közötti téren megkezdődött az 1300 honvédtiszt lefegyverezése, s tartott körülbelül 10 óráig. Másnap, 24-én az oroszok átadták a tiszteket az osztrákoknak, akik 200 szekérrel szállították őket Aradra.

A neoabszolutizmustól a monarchia felbomlásáig (1849-1918)

1849 és a kiegyezés között osztrák neoabszolutizmus következett az országban. Békés megye élére is királyi biztos került. 1851-ben Békés és Csanád megyéket egyesítették, majd 1860 végéig Gyuláról irányították. 1857-ben újra megnyílt a Kaszinó.

1857-ben sikerült a német-gyulaiakkal az egyezséget megkötni, s június 15-én aláírták a két város egyesítésének jegyzőkönyvét, amivel németgyula különállása 123 év után megszűnt. Bonyhádi Gyula megyefőnök szorgalmazására építették tovább a kövesutat a Bárdos hídjától a Fehér-Körös hídjáig.

1855-ben minden addiginál pusztítóbb árvizet élt át a város. Tanulva a hibákból két év alatt az abszolutizmus korának legnagyobb földmunkája részeként megásták a Körös-csatornát. A Fehér-Körös ma is ebben a mederben folyik.

A városban 1871-ben megnyílt a vasút a nagyvárad-fiumei vasútvonal részeként. Eközben az új közlekedési csomópont Békéscsaba lett, s ez meghatározta Gyula további fejlődését is.

A fejlődés lassú, mégis érzékelhető volt. A századfordulóra a városnak 20 000 körüli lakossága van.

Gyula az új határok között (1920 – napjainkig)

A trianoni békeszerződés érzékenyen érintette Gyula gazdasági életét. Az új magyar-román határt a várostól 5-6 kilométerre húzták meg, így a gazdasági hátteret jelentő 30 község közül csupán négy maradt meg az ország területén, ráadásul nyugati és déli irányban Békéscsaba vonzáskörzete érvényesült.

A helyiek eltanulták az 1890-es években megjelenő bolgár kertészektől az öntözéses növénytermesztést. A magyar kertészek újabb és újabb területeket kapcsoltak be az öntözéses gazdálkodásba. 1935-ben már csaknem 150 hold földet öntöztek a gazdák, sőt virágzásnak indult a melegházi kertészet is.

Új városrészek születtek, ismét megnyílt a múzeum, Scherer Ferenc megírta kétkötetes monográfiáját a városról, Kóhn Dávid pedig az elmúlt évtizedek gyulai történeteit, fejlődését foglalta kötetekbe. A 20. század elején létrejött a gyulai művésztelep, ahova a kor több fontos magyar festője is visszatért festeni, kiállítani.

A második világháború végét Gyula számára 1944. október 6-a jelentette, amikor orosz csapatok megszállták a várost és kórházvárossá rendezték be a középületeket. A lakosság 1945-ben vehette ismét birtokba ezeket a helyeket.

Az 1950-es évek nemcsak a politikai változások miatt jelentettek válságos időszakot a városnak, ugyanis 1950-ben a megyeszékhelyi rangot Gyuláról áthelyezték Békéscsabára.

A város ezután a legtöbb pénzt a gyógyfürdő és az idegenforgalom fejlesztésére fordította, két évtized alatt nemzetközileg elismert fürdőhellyé vált – s maradt máig is.

Gyula - Kossuth tér
Gyula - Kossuth tér

Felhasznált irodalom

  1. http://hu.wikipedia.org/wiki/Gyula_(település)

Felhasznált képek

  1. Gyula címere – http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/69/HUN_Gyula_COA.jpg/412px-HUN_Gyula_COA.jpg
  2. Gyula – Ferenc Tamás grafikája – rekonstrukciós elképzelés – http://latvany-terkep.hu/ma_files/gyula.jpg
  3. Gyula – http://www.bagyinszki.eu/galleries/gyulai_var/01_gyulai_var.jpg
  4. Gyulai vár – nyomat – http://www.tankonyvtar.hu/site/upload/2008/12/images_03967.jpg
  5. Gyula – Kossuth tér – http://www.visitors.hu/lib/fckeditor/editor/filemanager/browser/default/connectors/php/data/upload/Image/Gyula_Kossuth%20ter.JPG

(Fekete Márton)

Reklámok

2 Comments

    1. Köszönjük, Petráf pasát valóban elírtuk, javításra kerül. Ellenben az ejalet az ejaletnek is volt szánva. Ajánlom a megfelelő forrásokat: (http://mek.niif.hu/07100/07139/html/0002/0005/0001/0002-1cd.html)
      T.i. “ejálet = kormányzóság” avagy “vilajet (más írásmóddal vilájet), vagy ejálet, Beglerbégség, Pasalik az Oszmán Birodalom nagyobb területi egységeinek, tartományainak a neve a 16. századtól az első világháború utánig, a birodalom széthullásáig”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s