Térképek fejlődése

Bevezetés

A kartográfia, avagy térképészet – ahogy a szó görög (chartis = hártya, kártya és graphein = írás, rajzolás) eredete is bizonyítja – a legrégebbi korokig nyúlik vissza. Még az őskorból is maradtak fenn olyan bizonyítékok, melyek alapján kimondhatjuk; jelentős történeti múltjával az egyik legrégebbi korok óta művelt tudomány.

Pontosan nagy történelmi múltja miatt érdemes fejlődéséről korszakokra bontottan értekezni, így jelen dolgozatom is ilyen formán került tagolásra.

Őskor – a térképészet kezdetei

Már a legkorábbi korok emberének is szüksége volt a térbeli tájékozódás elemi eszközére, a térképre. Ekkoriban még csak a legjobb lelőhelyekhez való könnyebb eljutás, vagyis a kommunikáció, az emlékezés és a társadalmi együttműködés vágya motiválta őseinket földre rajzolt, kőbe vésett vagy éppen fába karcolt vázlatok készítésére. Ezek a térképek még csupán képi elemekkel dolgoztak, így a magyarázatok helyett maguk az ábrák kellett, hogy minél egyértelműebbek legyenek. Az ebből a korszakból fennmaradt tárgyi emlékek száma kevés, ám a ma élő kőkorszaki szinten lévő néptörzsek ábrázolási módszereiből tudunk következtetni őseink módszereire.

Ősi, kezdetleges térkép
Ősi, kezdetleges térkép

Ókor

Az írásbeliség megjelenésével a térképészetre is teljesen új korszak köszöntött. Az ekkoriból származó térképek már nem csak képi elemekkel segítették a tájékozódást, hanem magyarázó feliratokkal is.

Mezopotámia és Egyiptom

A folyami kultúrák a rendszeres áradások, csatornaépítési munkák és városépítési törekvések miatt sok újat adtak a kriptográfia tudományának. Az írásbeliség megjelenésével a geometriai és csillagászati ismereteket megkövetelő földmérés is magas szintre fejlődhetett. Az ő csillagászati ismereteik fejlődése alakította ki az időmérést, mely a későbbi korok térképészetének fontos alapjává vált – a földrajzi hosszúság meghatározására használták. Hozzájuk köthető az észak-déli irány kijelölésére is alkalmas gnómon (vízszintes korongra illesztett ferde pálca, amely időmérésre és iránykitűzésre is használható) is. Igen pontos matematikai (azon belül is geometriai) ismereteik segítették az akkor élőket komoly városmérési érdemek eléréséhez, hiszen napjaink ásatásai is bizonyítják, hogy releváns, jól használható térképeket voltak képesek készíteni településeikről (pl.: Nippur város agyagtábla térképe (Mezopotámia, i.e. 8. század)).

Nippur város agyagtábla térképe
Nippur város agyagtábla térképe

Az egyiptomi kultúrában jelentős helye lett a térképészetnek – ezt számos feljegyzés, síremlék is bizonyítja. Több ókori földrajztudós is külön fejezeteket szentelt az egyiptomiaknak (pl. Diodorusz és Sztrabón). A feljegyzések tanúskodnak a felmérések, térképezések módjáról, illetve számos műszerekre vonatkozó tárgyi emlék is fennmaradt. Ennek ellenére összesen egyetlen térkép maradt fenn – bár több, főleg II. Ramszesz korabeli szöveg is utal számos térkép létére. A leírások alapján ezeket kőbe vésték, illetve papiruszon adták ki a hadsereg tagjainak. A fennmaradt egyetlen kép a torinói papirusz (kb. ie. 1300), mely egy aranybányát ábrázol.

A torinói papirusz
A torinói papirusz

Az egyiptomi halottkultusz szellemében a halott túlvilági útjának állomásait szöveges és képi módon rögzítették a sírokban térképszerűen ábrázolva. Noha az ábrázolt tájak nem valósak, az ábrázolásmódról sokat elárulnak (pl.: alaprajzos és oldalnézetes ábrázolás keveredése a Halottak Könyvében, vizek kék színnel való ábrázolása, perspektivikus ábrázolás gyengesége). Míg az egyiptomiak a mezopotámiai módszerekből merítettek, addig ők a görögöknek adtak alapot térképeik készítésének módszereit tekintve.

Görögország

A hajózás és a kereskedelem jelentőssé válásával egyre nagyobb igény volt a térképekre, minél pontosabb földrajzi ismeretekre. Ebből a korból maradtak fenn az első valódi földrajzi térképek, bár ezeket csak leírásokból, többszörös másolatokból ismerjük. A görögök a korábbi korok geometriáját átvették, továbbfejlesztették és egyre sikeresebben használták kriptográfiájukban. Vizsgálódó szellemük ezzel a matematikai tudással párosítva a geodézia és a térképészet tudományos alapjainak letételéhez vezette őket. Kiemelkedő egyénisége a kornak Anaximandrosz, akit a tudományos földrajz megalapítójának is neveznek. Amellett, hogy a Földről készített térképet, fából készült éggömböket gyártott műhelyében és az összes pontos óra- és hónapvonalat felállította.

Anaximandrosz Föld térképe
Anaximandrosz Föld térképe

Püthagorasz volt az első, aki gömb alakúnak képzelte el a Földet – igaz, filozófiai és nem tudományos meggyőződésből kiindulva. A későbbiekben Arisztotelész bizonyítékokat is gyűjtött emellett a teória mellett. Az egyiptomiak földméréshez használt eszközeit (iránykitűző eszközök, szögmérők, mérőrudak, függélyezők) átvették és továbbfejlesztették. Utal ilyen téren elért sikereikre az Eupalinosz által épített, Hérodotosz leírása alapján Szamosz szigetén feltárt vízvezeték, melyhez pontos függőleges és vízszintes mérésekre volt szükség. Noha a klasszikus görög kor térképészetéről sok feljegyzés maradt ránk, tárgyi emlékek nincsenek. Sok forrás ír a térképek használatáról vagy éppen készítéséről (például összefüggésben a logográfusok munkájával) – sőt, még Arkhimédész által készített éggömbről is maradt fenn beszámoló. Pontosan ezért – hiába kiemelkedő jelentőségűek elméleti jellegű vívmányaik – nehezen lehet beszélni az általuk készített térképek ábrázolási módjairól.

Alexandria

Jelentős fontosságú térképészeti szempontból a kornak az egyre fejlettebb geometriai ismereteken is alapuló csillagászati fejlődése. Eraszthenész 9 hosszúsági és 9 szélességi vonalból álló hálózatot szerkesztett – így készült térképének vonalhálózata a négyzetes hengervetület csírájának is mondható. Eraszthenész munkásságára alapozva vezette be Hipparkhosz a koordinátákat, megalkotta a gömbháromszögtant, felismerte a napéjegyenlőség precesszióját, a tavaszpont továbbhaladását, meghatározta a Hold-hónap hosszát, csillagkatalógust készített, hatféle módon tudta meghatározni a földrajzi szélességet. A vetületek, fokhálózatok kifejlesztésében is jelentősek érdemei. Arisztarkhosz nevéhez a heliocentrikus világkép fűződik. Ptolemaioszt a térképészet atyjának tekintik a vetülettan, a fokhálózat és a koordináták terén elért eredményeiért. Kutatásának eredményei a későbbi nagy felfedezések létrejöttéhez jelentősen hozzájárulnak. Ettől a kortól fogva lett a csillagászat fejlődése meghatározója a Föld mérésének. A szélesség- és hosszúság meghatározások szinte napjainkig a csillagászat különböző módszereivel történnek.

Az ókori Róma

A rómaiak térképészeti munkái nagyrészt hatalmas birodalmuk fenntartásával voltak kapcsolatosak. Filozófiai ismeretekkel sokkal kevésbé foglalkoztak, mint a gyakorlati építkezésben, térképezésben jól hasznosíthat mérnöki, matematikai tudásuk és eszközeik (groma, függő, mérőzsinór, gnómon, lejtmérő) fejlesztésével. Precizitásukról árulkodik az is, hogy a mai geodétákhoz hasonlatosan képesek voltak hosszméréseiket vízszintes felületre is leképezni (pl.: Róma városának márványba vésett térképe Septimus Severus idejéből). Megjelentek az itinerariumok (úttérképek), melyek a fejlett úthálózatról adtak tájékoztatást. Ezek lehettek szövegesek (itineraria scripta) vagy térképes rajzanyagok (itineraria picta). Az egyetlen ilyen fennmaradt térképes anyag tizenkét lapból állt a birodalom útjait, városait, kereskedelmi és katonai központjait, postaállomásait tartalmazta (Tabula Peutingeriana). Térképeik ábrázolásmódjára kihatott, hogy inkább körnek, mint gömbnek képzelték el a Földet, hiszen a görögökkel ellentétben igen keveset – és akkor is szinte kizárólag gyakorlati (naptárak) célból foglalkoztak csillagászattal.

 

Tabula Peutingeriana - részlet
Tabula Peutingeriana - részlet

Láthatjuk tehát, hogy az ókori tudósok elméleti tudása és e tudás vívmányainak minél praktikusabb gyakorlati használata nagyon sok újdonságot hozott az őskor ezekhez mérten térképnek alig-alig nevezhető rajzaihoz képest. A térképészet történetének és fejlődésének további követésekor pedig azt is megfigyelhetjük, hogy talán túlzás nélkül nevezhetjük az egyik legjelentősebb korszaknak ilyen szempontból.

Középkor

Az előbbi kijelentés ebben a kornak tekintetében különösen igaznak tűnhet, hiszen mind tudományos, mind térképészeti szempontból hanyatlás következett be. Az akkor élők elvesztették érdeklődésüket a tudományok iránt, s ez kihatott a korábban matematikai módszerekkel, mérnöki pontossággal készített térképekre is. Ekkoriban ugyanis ezek teljesen elmaradtak, helyette a térképeket vallásos vagy történelmi művek illusztrációiként használták gyakran. A vallásosság a kort és vele együtt térképeit is meghatározta – külön térképfajtaként lehet kezelni az ekkor készülő térképeket.

Kolostorkartográfia

Az elnevezés a térképek készítésének helyére utalt, a kolostorokra. Ezek a térképek az egyházi világképet tükrözték, ennek volt az is köszönhető, hogy a Föld ábrázolásakor korong alakúnak mutatták azt. Jellegzetességük, hogy gyakran mesés elemekben bővelkednek és időnként hosszas leírásokkal informálják használójukat a hely történetével, lakóival kapcsolatban.

A rómaiaknál már megismert O-T (O alakú, benne a térképet három részre osztó T alakzat) térképek itt újra előkerültek, ekkor már igen nagy méreteket öltöttek s időnként oltárképként használták őket (pl.: Gervasius térkpe, Haldinghami Richard térképe). Másik térképi ábrázolásmód az övezetes vagy másképpen zónatérképek készítésekor alkalmazott mód. Ennek lényege, hogy az ókori görögök módszereit alapul véve (Ptolemaiosz, Krátész) a szintén korong alakúként ábrázolt Földet vonalakkal klímaövekre osztják fel (ezek a klímaövez a trópusi vidékektől távolodva: zona calida, zona temperata, zona frigida). Előfordulnak olyan térképek is, melyek elegyítik a fenti két módszert.

Az egyik legjelentősebb korabeli térkép az 1275-ben készült herefordi térkép, mely nem csupán gyönyörű, de óriási méretű remekmű (nagyjából 1,5 méteres mindkét irányban).

Herefordi térkép
Herefordi térkép

A kor legjelentősebb alkotásának Fra Mauro 1457 és 1459 között készült alkotását tartjuk. Ennek oka az, hogy a térkép Ptolemaiosz művének felhasználásával és pontosításával készült, így hatalmas ismeretanyaggal látja el forgatóját – ezzel kiemelve magát a rajzolatot a középkori O-T térképek közül és valóságos földrajzi térképpé nemesülve.

Fra Mauro térképe
Fra Mauro térképe

Az iszlám birodalom

Az iszlám birodalom térképészete jelentős, hiszen míg az európaiak eltávolodtak az antikvitás ismeretanyagától, addig ők tovább alakították és használták az ókori vívmányokat.

Térképészetük tekintetében három korszakról beszélhetünk. Az első időszak jellemzője, hogy görög hagyatékból – különös tekintettel Ptolemaiosz tudásanyagára – táplálkozott, ezt alakítgatta, fejlesztette. Ebben az időszakban a csillagászat sokat fejlődött, több csillagvizsgálót építettek, csillagkatalógusokat készítettek (javarészt Ptolemaiosz munkájának pontosításával). Egészen a 13. századig az ő csillagkatalógusaik (Damaszkusz-táblázatok) számítanak a legpontosabbaknak.

Kartográfiájuk második szakaszában jellemző, hogy elszakadnak mind a görög tradícióktól, mind az európai hatásoktól és saját tudományosságukkal foglalkoznak. Művészi és egyben értékes térképeket készítenek ebben az időszakban. Ekkor készül el az Iszlám Atlasz, mely 21 térképből áll, de erre a korra tehető a világ történetében másodjára elért kiemelkedő tudományos eredményük is; a Föld sugarának megmérése.

A harmadik szakaszt normann-arab kartográfiának is nevezik. Legjelentősebb alakja és a világ térképészeti fejlődésének meghatározó tudósa al-Idríszi, aki a normann király felkérésére készített hatalmas, ezüst táblába vésett térképet. Munkásságának kiemelkedő pontja a Kitáb al-Rudzsar, mely könyvét utazók leírásai alapján hozta létre. A könyvet egyedülállóvá tette a hatalmas mennyiségű információ, mely lapjait kitöltötte; a mű földrajzi helyek koordinátáit, városok távolságait és azok klímaövekben való eloszlását foglalta össze. Jelentősége igen nagy, az európai kartográfiában még évszázadokig érezhető hatása.

 

Al-Idríszí világtérképe 1154-ből
Al-Idríszí világtérképe 1154-ből

Portolánok (iránytűtérképek)

A korábbiakhoz képest átalakult a hajózás. A középkorban már nem volt szükségszerű, hogy a hajók a partok mentén közlekedjenek, így az ókorban hajózási célra remekül használható periplusok már nem bizonyultak elégnek a tájékozódáshoz. A 13-14. századtól kezdve tehát megint fejlődni kezdett a földrajz tudománya (mágnestű megjelenése), ezzel a térképészet is.

Ahogy a portolán szó etimológiája is árulkodik erről (latin, portus = kikötő, lana = gyapjú, birkabőr), a térképek ezen fajtáját a tengeri navigációhoz használták ás többnyire állatbőrre készítették. Eredetéről biztosat nem tudunk, csupán azt, hogy a 13. században bukkantak fel az első hasonló térképek s származásukat tekintve vagy az araboktól való átvételre vagy a Földközi-tenger nyugati medencéjében való kialakulásra gondolhatunk.

Ezen térképek közös jellegzetessége, hogy több pontjukon irányrózsát helyeztek el, melyekből 6, 12 vagy akár 32 sugár indult ki a négy alap égtájat és még néhány irányt feltüntetve. A tájékozódásra egy iránytűvel együtt lehetett ezeket használni, hiszen a kívánt cél irányába jelenlegi tartózkodási helyüktől vezető sugarat (vagy arra párhuzamos egyenest) követve a hajósok könnyen érhettek célba. Mivel a portolánokat csak hajózási célokra használták, nem lepődhetünk meg azon, hogy a hajózási útvonalak áttekinthetősége volt elsődleges prioritásuk. Ezért a szárazföldek belseje alig volt kidolgozva, illetve a földrajzi nevek a szárazföldeken helyezkedtek el, a partvonalakra merőlegesen. Jelezték ezek mellett a veszélyes területeket, hajózási szempontból fontos dolgokat (zátonyok, hullámtörés, árapály, széljárás). Az irányok mellett fontossá váltak a távolságok is, ezért megjelentek az aránymértékek. A tengerészek térképeiket folyamatosan javították, rajzolták át ismereteik alapján. Tapasztalataik a Földközi- és a Fekete-tenger tényleges alakjának és méretének ábrázolásához vezettek.

Portolán 1590-ből
Portolán 1590-ből

Kivitelezésüket tekintve a portolánok művészien voltak díszítve különböző heraldikai ábrákkal, kisebb képekkel, motívumokkal. Több különböző iskola foglalkozott készítésükkel, kézi díszítésükkel, így iskolánként különböző térképészeti-művészeti stílus alakult ki (katalán, olasz, mallorcai). A portolánkészítés legfőbb központja Itália volt, azon belül is a kikötővárosok. Az itt készült térképek főleg Nyugat-Európát és Skandináviát ábrázolták – ilyen az ezen a vidéken legrégebben készült térkép, Giovanni di Carignano térképe is (1310). Itália mellett  Katalóniában is jelentőssé vált a portolánkészítés a hajózás fellendültével. Alakilag a katalán térképek nagyon jellegzetesek, érdekesek voltak; az állatbőr nyakrészét bal kézre helyezték el, a vállrésznél pedig konkávra vágták, illetve a földrajzi neveket általában helytelen latinsággal, piros kezdőbetűvel és fekete betűkkel írták, a veszélyes helyeket pontokkal vagy keresztekkel jelölték. A legrégebbi fennmaradt katalán portolán Angelo de Dalorto térképe (1330). Később, a 15-16. századra a portugálok térképei kezdtek el kitűnni nagy méretükkel, pontosan megrajzolt vonalaikkal. Ezeket a gyakori használat miatt mindig állatbőrre, pergamenre készítették és (részben) emiatt is térképeik nagyon értékesek voltak. Az állatbőrt ők nyakrésznél konvexre vágták és keresztény motívumokkal, feliratokkal díszítették. Az első fennmaradt portugál portolánok az 1500-as évek elejéről származnak, ilyen például az ún. Cantanio-világtérkép (1502) is. Legkevesebbet az ibériai, elsősorban spanyol tengeri térképekről tudunk, ami azért is lehet, mert a spanyolok nagy gonddal és titoktartással óvták felfedezéseiket tartalmazó portolánjaikat. A térképészeti munkák külön minisztérium szerűen működő egységhez tartoztak, a Casa de la Contratacionhoz.

A portolánok a kartográfia fejlődésének különleges állomását képezik, hiszen művészi értékük, pontosságuk, használhatóságuk és az a két-három évszázad, melyen át szolgálták a tengeri navigációt egyaránt jelentőssé teszi létüket a térképészet történetében. Ennek ellenére használatuk és elterjedésük időszakának jelentős részében nélkülöztek minden matematikai alapot (Ptolemaiosz által kidolgozottak – vetület, fokhálózat, koordináták). Később különösen a portugál portolánoknál felismerték alkotóik a meridiánkonvergencia fontosságát és törekedtek a gömb alakú Föld jobb leképezésére, majd 1520-tól a hosszúsági vonalakat is bevezették.

A nagy felfedezések kora

A reneszánsz korában történő változások nagy hatással voltak a térképészet alakulására is. Sokban meghatározta a portolánok korának leáldozását a tény, hogy a törökök térnyerése miatt a tengeri kereskedelem és keletre vízi úton való eljutás egyre jobban foglalkoztatta a tengerészeket, felfedezőket, kereskedőket. Az óceánokra való kimerészkedés után az irányrózsával való tájékozódás háttérbe szorult a koordinátákkal történő tájékozódáshoz képest (a szélességet a nap delelési, illetve a sarkcsillag látóhatár feletti magassága alapján, a hosszúságot pedig a megtett út hosszának becslésével határozták meg). A 14. század végétől az Atlanti-óceánt ábrázoló portolánok szélein feltüntetik a földrajzi fokbeosztást is. Nagy jelentősége van a nyomtatás megjelenésének és fokozatos elterjedésének is, hiszen Ptolemaiosz újra felfedezett kéziratai így viharos sebességgel terjedhettek el és sok nagy példányszámú kiadást is megérhettek.

Ptolemaiosz hatása az újkor kezdetének térképészetére

Újrafelfelfedezésével párhuzamosan megkezdődhetett Ptolemaiosz tanainak újragondolása, javítása. Az ókori eredetű térképeket elkezdték kiegészíteni újakkal – az ekkoriban készült ún. Tabula Novák és Tabula Modernák a korabeli Európa egyes részeit jelenítették meg, akkori politikai beosztásokkal, városokkal, földrajzi nevekkel. Már a kéziratos kiadásokkal elkezdődött a modernizálás, az első Tabula Nova Claudius Clavus dán tudós Skandinávia-térképéhez fűződik, mely 1424-ben készült. A különböző Ptolemaiosz kiadásokban megjelenő térképek száma igen jelentős; 1550-ig 20-27 ilyen jelenik meg, 1550 utánra már 37-38-ról tudunk.

Tabula Moderna
Tabula Moderna

A ptolemaioszi kép felváltásához több kiváló térképész-újító munkásságára volt szükség. AZ egyik ilyen jelentős újító Donis Nicolaus Germanus, aki a ptolemaioszi térképeket trapézformára alakította, hogy északi szélük rövidebb legyen. Emellett új jeleket is bevezetett, melyeket a későbbi korok térképészei is átvettek többé-kevésbé. A másik jelentős újításokat eszközlő térképkészítő Henricus Martellus Germanus, aki mintegy 12 Tabula Novát szerkesztett és hazánk tekintetében is jelentőset alkotott, hiszen az addig használt római földrajzi neveket térképén felváltották a magyar földrajzi nevek.

Térképtörténetileg Ptolemaiosz jelentősége igen nagy, hiszen általánossá tette a vetületek szerkesztését, a földrajzi fokhálózat ábrázolását és a térképek északi tájolását. Ezek mellett megjegyzendő az is, hogy mivel a Föld kerületét a valóságosnál jóval kisebbnek hitte, az ő gondolataiból következtetéseket levonó Kolumbusz ezek miatt vélte kisebbnek a távolságot India és Európa között.

A felfedezések korának térképei

Már Kolumbusz nevéhez is három térkép kötődik (Juan de la Cosa térképe, az ún. Admirális-térkép, Piri Reis térképe), de általában is elmondható, hogy a nagy felfedezők és felfedezések sokat segítettek a Föld valódi kinézetének, kontinenseinek megismerésében, megörökítésében. Ebben a korban vált egyértelművé, hogy a még az ókori görögök által feltételezett nagy déli kontinens helyett a mostani Ausztrália létezik csak (1606). Ebben a korszakban tehát ismertté vált Földünk összes kontinense.

Az első atlaszok

A 15. század végén és a 16. század elején a Föld teljes megismerése és térképi ábrázolása az európai ember érdeklődésének középpontjába került. A legnagyobb tudósok és művészek is térképeket készítenek, a tudományok fejlődésével még magasabb szintű lesz a térképészet is. Az ismeretlen területek csökkenésével az önálló térképek mellett egyre több a sok lapból álló térképmű, ezért a 16-17. századot az atlaszkartográfia korszakának is nevezik.

Mercator
Mercator

Egyre több nemzet rendelkezik jelentős térképészekkel. Itália jelentősége nem csökken, ám a kor legjelentősebb alakja a németalföldi származású Mercator volt. Térképei világhírűek voltak, de híres emellett még a tengerészek részére szerkesztett szögtartó hengervetület megszerkesztéséről is (a navigálás szempontjából jelentősége kiemelkedő ennek az újításnak). Legismertebb alkotása az 1569-ben kiadott 18 lapos világtérképe és a két részletben, 1585 és 1595-ben megjelentetett Atlas című térképgyűjteménye. A gyűjtemény egységes térképsorozatot vonultatott fel, hiszen térképeit ő készítette azonos kivitelűre. Azóta, az ő műve megjelenése óta nevezik az egységes térképműveket atlaszoknak. (Atlasz: egységes cél – a világ vagy egy földrész vagy egy ország bemutatása – érdekében válogatott, célszerűen választott méretarányú, vetületű és ábrázolási módszerű térképek gyűjteménye)

Érdemes még szót ejteni Ortelius Theatrum Orbis Terrarum című művéről, mely 53 lapon 70 térképet tartalmazott. Az atlasz felépítése már sokban hasonlít a ma megjelenő általános atlaszokéhoz; elöl találhatóak a világ- és kontinenstérképek, ezek után jönnek a részleteket kifejtő kisebb térképek. A szöveges rész forrásmunkákat is közöl. A mű sok kiadást ért meg, Ortelius minden kiadás előtt bővítette atlaszát. Ő készítette az első történelmi térképeket is. A nagy atlasz mellett egy igen népszerű kisebb zsebatlasza is megjelent.

Az első tengeri atlasz Waghenaer munkája volt (De Spieghel der Zeevaerdt, 1584). Művét a portolánok korszakának végső lezárásának is nevezik, jelentősége ezért is kiemelkedő. Műve már papírra készült, számos kiadást megért és hosszú időn keresztül volt a hajósok legfontosabb útikönyve.

Az újkor térképészete

A 16-17. század rengeteg új tudományos vívmányt hozott a világnak. A következő évszázadok (18-19. század) ezen frissen felfedezett tudományos alapelvek alkalmazásával teltek el, így például a térképészetben is, ezek emiatt hatalmas fejlődésen mentek át.

A mechanika és optika alapelveinek megismerése a földmérési műszerek bázisát jelentette. A 18. század közepén Pierre Bouger és Johann Heinrich Lambert kidolgozta a fotometriát. Jelentős csillagászati eredmények is születtek ebben a korban – sikerült pontosabban meghatározni a Föld és a Hold távolságát, William Herschel tükrös teleszkópjával felfedezi az Uránuszt.

Újabb, pontosabb méréseket végeznek a Föld pontos alakjának meghatározására, ekkor dolgozták ki a dinamikus geodéziát is. Új földmérési módszereket és műszereket is kidolgoznak (vízszintes tangenscsavar, tükrös távmérő, ismétlő teodolit, invardrót). Elkezdik a domborzati formákat ábrázolni különböző módokon (színezés, árnyékolás, rácstechnika megjelenése).

Az eddig még ismeretlen területek megismerésére és feltérképezésére újabb expedíciók indulnak, illetve a fejlett országokban jellemzővé válik a rendszeres állami felmérés – az egyes országok részletes felméréséért az adott ország katonasága felel eleinte. Általában ekkorra országonként egy-két kiemelkedő alak határozza meg az ország kartográfiai fejlődését, tevékenységét. Németországban Johann Baptist Homann kiadó és utódjai határozzák meg a német kartográfiát, és erős hatással vannak az egész európai kartográfiára. Franciaországban a 18. század térképészetét a két Cassini tevékenysége fémjelzi. Oroszországban a Borisz Godunov cár idejében készült birodalmi Nagy Térkép jelentős, ennek sok másolata is készült. Az angol szárazföldi térképészet meghatározó alakjai Christopher Saxon és John Speed voltak. A gyarmatok kialakulásával anglia egyébként átvette a világ térképészetében a vezető szerepet. Ennek legnevezetesebb terméke az English Pilot, mely 1671-1803-ig sok kötetben, sok kiadásban állt a tengerészek rendelkezésére. Jelentősége ilyen téren Waghenaer tengeri atlaszáéval vetekszik.

Van Schagen által készített világtérkép - 1689
Van Schagen által készített világtérkép - 1689

A tudományos világ vívmányainak alkalmazására több kísérlet is volt ebben a korban már, ilyen például Laussedat 1858-as próbálkozása a léggömbről készült felvételek térképészeti hasznosítására.

Az újkor térképészetét tehát a tudományos forradalom eredményeinek alkalmazása által igen gyors fejlődés, pontosodás, egységesedés jellemzi.

A legújabb kor térképészete

A legújabb korban megjelennek az egész világot átfogó együttműködési törekvések – ezek közül az első Albert Penck 1891-es javaslata Földünk 1:1000000-s méretarányú térképének nemzetközi együttműködésen alapuló létrehozására. Ez az első ilyen térképmű kicsit nehézkesen ugyan, de elkészült. Valós sikerek ilyen téren azonban a második világháború után jöhettek létre.

Napjaink térképészetét jellemzi ezek mellett a szervezeti és irányítási koncentráció – a központi irányítás a különböző méretarányú térképek vetületét, jelkulcsát, pontosságának követelményeit egységesítette. Jelentős szerephez jutottak a légi- és űrfényképek, műholdas helymeghatározások. Az egyszerű, a Föld felszínét bemutató térképek mellett általánossá váltak a különböző tudományterületeket kiszolgáló térképek is (gazdaság, területi tervezés, szociológiai adatok megjelenítése például).

A hatvanas évek eleje óta jelentős szerepet kaptak a számítógépek, illetve később az internet is a térképek készültében, használatában (napjainkra ki ne ismerné a Google térképészeti programját, mely műholdas képeken és igen jól feldolgozott, egész világra kiterjedő adatokon alapszik).

Napjainkra általánossá válhattak a különböző gépi módszerekkel modellezett térképek, melyek könnyen kezelhetőek, praktikusak és interaktívak – egyre jobban képesek kiszolgálni tehát a ma emberének folyamatosan növekvő igényeit és egyre kevesebb „lefedetlen” foltról beszélhetünk – hála az internet forradalmának is. Mára már az új térképeket kizárólag számítógéppel állítják elő s a hagyományos térképeket is digitális formába alakítják. Japánban már kifejlesztették a könyv nagyságú, de könnyű, hordozható digitális térképközvetítőket. Már most felbukkantak a mobiltelefonokon keresztül közvetlenül elérhető térképek, ám az ezekhez kapcsolható információk ma még szinte beláthatatlan, de bizonyosan hatalmas változásokat hozhatnak a térképészetben.

A legnagyobb változást a közeljövőben valószínűleg a papíralapú, a digitális és a digitális képernyőtérkép egymás mellett való élésének vége jelentheti, mely véget vethet egy nagy korszaknak; a papír alapú térképek korszakának. Előrejóslások szerint erre azonban még egy-két emberöltőt várni kell.

Felhasznált irodalom

  1. Papp-Váry Árpád: Térképtudomány – A pálcikaembertől az űrtérképig (Kossuth Kiadó, 2007)
  2. Stegena Lajos – Korok és Térképek (Gondolat, 1984)
  3. Unger János – Bevezetés a térképészetbe (József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar, 1994)
  4. Szûcs László – Földmérés és térképezés az ókori Egyiptomban (http://www.fomi.hu/honlap/magyar/szaklap/2005/07/4.pdf) (Internetes források megtekintve: 2011-02-20)
  5. http://ww3.szentes.hu/szentes/medgyesi/index.htm (Internetes források megtekintve: 2011-02-20)
  6. http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%A9rk%C3%A9p%C3%A9szet (Internetes források megtekintve: 2011-02-20)

Felhasznált képek

  1. Ősi, kezdetleges térkép – http://ww3.szentes.hu/szentes/medgyesi/2.jpg
  2. Nippur város agyagtábla térképe – http://www.latvany-terkep.hu/ma_files/nippur.jpg
  3. A torinói papirusz – http://egyptsites.files.wordpress.com/2010/09/wadi-hammamat-map.jpg?w=480&h=360
  4. Anaximandrosz Föld térképe – http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/a/a0/Anaximander_world_map-en.svg/600px-Anaximander_world_map-en.svg.png
  5. Tabula Peutingeriana – részlet – http://www.hs-augsburg.de/~harsch/Chronologia/Lspost03/Tabula/tab_manu.jpg
  6. Herefordi térkép – http://www.lovagok.hu/images/stories/cikkeink/muveszet_tudomany/2_hereford_map_nagy.jpg
  7. Fra Mauro térképe – http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/2/26/FraMauroMap.jpg
  8. Al-Idríszí világtérképe 1154-ből – http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/db/Al-Idrisi’s_world_map.JPG
  9. Portolán 1590-ből – http://www.geo.info.hu/gisday/images/stories/terkept1_4.jpg
  10. Van Schagen által készített világtérkép – 1689 – http://s3.images.www.tvn.hu/2010/09/12/15/50/www.tvn.hu_4a0b002d870579ef6dc507545d889f9e.jpg
  11. Tabula Moderna – http://images.nypl.org/index.php?id=1629053&t=w
  12. Mercator – https://kutakodunk.files.wordpress.com/2011/02/mercator.jpg?w=223

(Kis Andrea)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s