1849 közepén, Segesváron

Veszprémi Tivadar nem érezte jól magát a bőrében, különösen, mert ez a bőr éppen hatezer másikkal várakozott az osztrák-orosz seregre. A felderítők szerint lesznek vagy tizenötezren. A számok megint nem kedveztek a szabadságharcnak.

Az Ördögerdőben várakozó balszárny katonájaként Tivadar újra számot vetett az életével, mint korábban is már többször, mióta az erdélyi tavaszi hadjárattal elért sikereket az oroszok véres vereségek sorozatává alázták.

A forradalom dicsősége pillanatok alatt változott a szabadságharc küzdelmeinek sorozatává, eleinte az is büszkén, erősen, lelkesen, de egyre inkább elgyötörten, kétségbeesetten. Az erdélyi győzelmek hitet adtak az országnak s mindenfelé jobban, többen kezdtek és akartak küzdeni függetlenségükért, de mióta meg az oroszok csatlakoztak az osztrákokhoz, tehát úgy május óta, a kudarcokat csak újabb kudarcok követték.

Petőfit a forradalomban idővel kiutálták Pestről, aztán, három hónappal márciusra, saját szülőfalujából is. Nemzetőrök kísérték el onnan, nehogy meglincselje a dühös szabadszállási nép. Most meg, úgy látszik, mégis igaza volt. Bőven szüksége volt a népnek Petőfi lelkesítő, erőteljes szavára. Megint a legkedveltebb költők egyike volt. Azontúl most is itt harcolt, Bem tábornok őrnagyaként.

Sok minden változott, de Tivadar attól félt, hogy már nem sok változást hoznak a hűs erdélyi szelek. Inkább a szabadságharc vereségét, elnyomást, megtorlást, zsarnokságot és a forradalom eredményeinek sárba tiprását várta a jövőtől. Nem remélte, de sejtette.

Amint a muszkák megérkeztek Segesvár alá, Bem ágyúval fogadta őket. A magyarok vendégszeretetét nem kellett megkérdőjeleznie senki idegen nép fiának! Az ellenség rohamra indult, Tivadarék is parancsot kaptak, hogy méltón fogadják azt. Ezúttal is menekülés lesz a vége – így egy honvéd mellette a társának. Tivadar odaszólt, miközben soronként indultak meg előtte ellenrohamra a szuronyosok.

A hitetlen beszédnek nem ez az ideje. Ahogy az ellenséget nézem és számolom, csak olyan császári népséget látok, akiket odahaza nem szerethetnek nagyon. Ha szeretnék, hát nem tennék ki őket olyan rút pofozkodásnak és hazazavarásnak, amire tőlünk, a szabad magyaroktól számíthatnak!

Aztán tényleg elnézte a felsorakozó osztrák-orosz csapatokat, és, ahogy az ő csapatának is indulnia kellett, számot vetett lelkében az iménti hazugságért.

Ezerötszázan haltak meg Segesvár alatt, fájdalmas vereséget szenvedtek.

A csatáról errefelé olvashattok:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Segesv%C3%A1ri_csata

http://lemil.blog.hu/2009/07/31/hos_szabadsagat_elveszti_segesvar (a kép is innen származik)

(Fekete Márton)

kokarda

A bejegyzés az “Unod a kokárdát” kezdeményezéshez készült elsősorban. Olvass erről is!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s