Rövidtávú vizuális emlékezet vizsgálata összetett, értelmes ingermintázatokkal

Rövidtávú vizuális emlékezet vizsgálata összetett, értelmes ingermintázatokkal

A jelen dolgozatomban leírt kvantitatív vizsgálat célja a rövidtávú vizuális emlékezet kapacitásbeli sajátosságainak bemutatása több attribúciójukban (téma, háttér) is hasonló, összetett és értelmes képi ingerek segítségével. A vizsgálat során összesen 100 képből álló sorozatot alkalmaztam, ebből a résztvevőknek előzetesen bemutatott 30 képet kellett már látottnak jelölniük, 70 képet nem ismertnek. A vizsgálatot online felületen folytattam, a minta összesen 35 fős, főleg egyetemista hallgatók alkotják. A vizsgálat legfontosabb kérdése az volt, hogy reprodukálható-e olyan magas arányú helyes felismerés, mint az eredeti, egymástól sokkal inkább különböző képekkel dolgozó eljárás során. Feltételezésem, mely szerint az eredeti eredményeknél, vagyis a minimum 80%-os teljesítménynél is rosszabb arányú lesz a helyesen felismert képek aránya, igazolódott. Ezzel együtt elmondható, hogy a korábbi (akár verbális, akár vizuális) emlékezeti terjedelmet vizsgáló egyéb eljárások során megállapított (legfeljebb) 9 elemes memória kapacitást meghaladta a felismert képek száma.

ELMÉLETI ALAPOK

BEVEZETÉS

Az emberi emlékezet működésével kapcsolatban számos olyan vizsgálat került dokumentálásra, melyek a felidézési képességek korlátait hivatottak bemutatni. Ezek során a vizuális és verbális tartalmak felidézésének képessége, illetve az ezt meghatározó különböző tényezők kerültek leírásra. Azt már dolgozatom konkrét témájának megválasztása előtt is tudtam, hogy az emlékezet sokfelé ágazó témakörén belül szeretnék maradni és azon belül is képekkel kapcsolatos emlékezeti vizsgálatot szeretnék folytatni.

Személyes érdeklődésem okán döntöttem végül az összetett mintázatok rövidtávú vizuális emlékezeti kapacitással kapcsolatos vizsgálata mellett.

ELMÉLETI HÁTTÉR

Az emlékezet működésének és kapacitásának tanulmányozása során három különböző emlékezeti rendszerről beszélhetünk. A környezet információi először a szenzoros vagy ikonikus emlékezeti rendszerek által kerülnek feldolgozásra, ez után az átmeneti – más néven rövidtávú – memóriába jutnak, majd végül a hosszú távú emlékezetben raktározódnak el. A rövidtávú emlékezet kisebb mennyiségű információ rövidebb ideig történő megtartására alkalmas, sajátosságainak feltárása során verbális és téri-vizuális kísérletek egyaránt szolgálhatják ismeretszerzésünk alapját (Baddeley és mts., 2010, 24-25. old.). Mindkét lehetőség más-más szempontú megközelítést igényel és sok szempontból eltérő sajátosságokkal bír.

A vizuális memória sajátosságainak mérésére szolgáló eljárások közül a reprodukálás módszerei tárják fel leginkább a tanulás kezdeti stádiumait, míg a felismeréses feladatok alkalmasak magának a képi emlékezetnek a megismerésére (Woodworth, Schlosberg, 1986, 868. old.). Számos olyan felismeréses kísérlet ismert, melyek a vizuális terjedelem mérésével kapcsolatosak. Eredményeik több esetben is azt bizonyították, hogy a rövidtávú emlékezeti kapacitás terjedelme igencsak véges; mind Irwin és Andrews (1996), illetve Vogel, Woodman és Luck (2001) felidézéses kísérletei arra mutatnak, hogy négynél több elem esetén csökken az emlékezeti teljesítmény. Fontos megjegyezni azt is, hogy ezen eljárások mindegyike egyszerű és önmagában különösebb értelemmel nem bíró képeket használt fel (Baddeley és mts., 2010, 64-66. old.).

A klasszikus, rövidtávú emlékezetet mérő kísérletek elsősorban változásazonosítási tesztek (change recognition), amelyben például színes négyszögek vagy más alakzatok halmazát mutatják a vizsgálati személynek, akinek később azonosítania kell a változásokat.

Pashler alkotta meg a magas küszöbű fogalom szerint értelmezett rövidtávú memória elméletét, miszerint a memóriánkban vagy tökéletesen tárolódik az emlékkép, vagy sehogy és csak adott számú kép vagy forma tárolására vagyunk képesek. Mindehhez képletet is alkotott (Pashler, 1988, 369-378. old.), melyet később Cowan és társai tökéletesítettek. A Pashler-Cowan K-egyenlet a következő: K = N (H – F), vagyis az emlékezeti kapacitás (K) megegyezik a sikerrel azonosított változások (H) és a hibás riasztások (F) különbségével, melyet megszorzunk az adott halmaz elemszámával (N). Az emlékezeti kapacitás eszerint 3 elemre terjed ki, ugyanis 4 elem esetén már közel minden vizsgálati személy hibázott, 12 elemnél pedig már rendkívül rossz eredmények születtek (Cowan és mts, 2001).

Egy másik memória-értelmezés szerint a vizuális rövidtávú memória egy megadott kognitív kapacitást fordít a képekre való emlékezetre és az itt tárolt dolgok darabszámának növekedésével arányosan csökken a tárolt képek részletessége. A kísérletek azt is bebizonyították, hogy a képek különböző részleteit párhuzamosan, de külön tárolja a memória (Wilken és Ma, 2004, 1120–1135. old.). Érthető módon romlik tehát a visszahívás sikeressége, ha több képet arányosan több párhuzamos csatorna igénybevételével tudunk csak megkeresni. Ennek bizonyítására szolgált Alvarez és Cavanagh kísérlete is, ami megmutatta, hogy a vizsgálati személyek memóriája könnyebben és biztosabban tárolta a látott tárgyakat, ha azokról kevesebb tulajdonságot kellett megjegyezni és később azonosítani. Elmondható tehát, hogy a vizuális rövid távú memória egyszerre függ a megjegyzendő elemek számától és a tárolandó információ mennyiségétől (Alvarez és Cavanagh, 2004, 109-110. old.).

A fentebb vázolt kísérletek memóriánk kapacitásának korlátaira, emlékezeti képességeink határaira hívják fel a figyelmet. Kevesebb olyan kísérleti módszerrel találkozhatunk, melyeknek elsődleges célja az rövidtávú emlékezőképesség különböző körülményektől függő magas szintű teljesítményének a leírása. Nickerson (1965) vizsgálata ilyen szempontból is újszerű, hiszen elsődleges célja az emlékezeti kapacitás bizonyos körülmények közötti nagyságának demonstrálása volt. Feltételezése szerint az összetett, értelmes vizuális ingerek esetén az emberi emlékezet terjedelme igen nagy; lényegesen nagyobb, mint azt akár a verbális anyagok felidéztetése során megfigyelt 5-9, vagy az egyszerű vizuális anyagok felidézésekor számított 3-4 elem. Eredményei alátámasztották feltételezését, ugyanis a legrosszabbul teljesítő alanyok is 80%-ban helyesen tudták felidézni a korábban látott képeket, míg az átlagos eredmények ennél is jobbnak bizonyultak (Cziegler, 1992, 114-115. old.).

Ezeket az eredményeket Nickerson nagyrészt a képek komplex, értelmes mivoltának tulajdonította, de ezen két attribútum pontos szerepét és hatásmechanizmusát nem tárta fel. Megállapította, hogy önmagában ezen két tényező bármelyike nem okozna hasonlóan magas szintű felismerési képességet. Azt is leírta, hogy a képek közötti hasonlóság mértéke nagyban befolyásolhatja az eredményeket és azt is feltételezte, hogy a számterjedelmi feladatok számaihoz képest nagyobb különbözőség tapasztalható az általa használt fotók között. Ennek mentén feltételezhető, hogy a képek általános témájuk, netán különleges részleteik alapján különülnek el memóriánkban és az, hogy milyen mennyiségű részletességgel kell megjegyeznünk ezeket attól függ, hogy a viszonyítási alapot adó egyéb képektől mennyire élesen különülnek el, mennyi közöttük a hasonlóság (Cziegler, 1992, 117. old.).

A képek emlékezeti reprezentációiról is érdemes szót ejteni ebben a helyzetben. Ahhoz, hogy egy komplex inger felismerhető és egyéb ingerektől elkülöníthető legyen, két tényezőnek kell fennállnia. Egyrészt a reprezentációnak kellő hasonlóságot kell mutatnia az eredeti képpel annak érdekében, hogy ennek megfeleltethető legyen az ismételt megjelenéskor, illetve elkülöníthető legyen más hasonló képektől. Másrészt viszont – különösen nagyobb számú megjegyzendő inger esetén – meg kell felelnie a gazdaságos tárolás követelményeinek is. Ezért várható, hogy az input emlékezeti képe egyszerűsítő lesz (Cziegler, 1992, 117-118. old.).

Egy kísérletben az eredeti képen színes négyszögek halmazát mutatták be, majd kevés szünet után a vizsgálati személyek egyik felének az egész halmazt újra megjelenítették, benne egy megváltoztatott színnel, míg a másik felének csak a megváltozott színű négyzetet mutatták be újra. Azok, akik a megváltozott kép környezetét is látták, jobb eredményekkel ismerték fel a változást (74.4%) mint azok, akik csak a megváltoztatott négyszöget kapták vissza (64.5%). Érdekes azonban, hogy nem befolyásolta a változás észlelésének eredményét, ha az eredeti halmaz elemeit távolabb helyezték egymástól vagy felcserélték egymással. Ezek az eredmények alátámasztani látszanak az egyszerűsítő emlékezeti kép lehetőségét (Jiang, Olson és Chun, 2000, 699-700. old.).

Hollingworth kísérletei is alátámasztották, hogy a komplex tárgyakat saját komplex környezetükkel együtt jegyezzük meg, amelyet több pont mentén rögzítünk (Hollingworth 2006, 802-803. old.).

Mindezek együttesen arra mutatnak, hogy egy minta vagy mintázat általános elrendezését rögzítjük, de az elrendezés relatív és nem abszolút koordináták mentén kerül rögzítésre. Azt is alátámasztják, hogy minél összetettebb egy mintázat, vagyis minél több pontja és tulajdonsága alapján rögzíthetjük, annál biztosabban tárolódik a vizuális rövidtávú memóriában, vagyis a komplex képek visszahívási aránya, felismerési rátája mindenképpen meghaladja az egyszerű alakzatokkal kapcsolatban végzett memóriavizsgálatok memóriakapacitásra vonatkozó eredményeit.

Ennek minősége és korlátai valószínűleg szoros kapcsolatban állnak nemcsak a figyelem folyamataival, ahogyan arra Cowan teóriája is rámutat (Cowan 2001), de egyéb, a figyelemtől független, komplex agyi folyamatokkal is, ahogyan azt azok a kutatások bizonyították, amelyek rámutattak, hogy a figyelem anélkül is elterelhető, hogy ez szorosan csökkentené a vizuális rövidtávú memóriát (Vogel, Woodman és Luck, 2001).

KÉRDÉSFELVETÉS

A vizsgálat legfontosabb kérdése az volt, hogy ha a felhasznált ingeranyag értelmes és összetett képekből áll, de ezek több attribúciójukban (téma, háttér) is nagymértékben hasonlítanak egymásra, akkor reprodukálható-e olyan arányú helyes felismerés, mint az eredeti eljárás során. Feltételezésem szerint az eredeti eredményeknél, vagyis a minimum 80%-os legrosszabb teljesítménynél is rosszabb arányú lesz a helyesen felismert képek aránya.

Mivel összetett vizuális mintázatokat használtam, feltételeztem azt is, a rövidtávú emlékezeti kapacitás terjedelme nagyobb lesz, mint az (akár vizuális-téri, akár verbális) emlékezeti terjedelmet vizsgáló egyéb eljárások során megállapított 3-4, vagy akár (legfeljebb) 9 elem. Mivel az eredeti vizsgálat leírásában a vizsgálat tervezője 7+/-2 elemet említett a számterjedelmi és verbális emlékezeti próbákra reflektálva, így ennek maximumát, vagyis 9 elemet tekintettem vizsgálandó alapnak.

Az órai visszacsatolások alapján kérdéses volt ezek mellett az is, hogy a saját vizsgálati eljárásom átalakítása milyen változásokat eredményez a bemutatott képek felismerési arányában, a bemutatott képek téves felismerési arányában, illetve annak tekintetében, hogy az akár helyesen vagy helytelenül felismertnek jelölt képek száma hogyan alakul.

A KÍSÉRLET

A HIPOTÉZISEK MEGFOGALMAZÁSA

A vonatkozó szakirodalom, illetve a fentebbi kérdésfelvetések mentén az alábbi két hipotézis került kialakításra és vizsgálatra:
(1) A bemutatott képek felismerésének aránya egyik kísérleti felállásban sem haladja meg a 80%-ot.
(2) Mindkét kísérleti felállásban nagyobb az emlékezet terjedelme, mint 9 elem.
Emellett a két vizsgálati variáció eredményei közötti különbségek összevetésére még három további hipotézist állapítottam meg:
(3) Az előzetesen bemutatott képek felismerésének aránya a két kísérleti felállásban nem tér el szignifikánsan.
(4) A tévesen felismert képek száma a két kísérleti felállásban szignifikánsan eltér.
(5) Az akár helyesen, akár helytelenül felismertnek jelölt képek száma a két kísérleti felállásban szignifikánsan eltér.
A DOLGOZATOM ALAPJÁUL VETT ELJÁRÁS
A dolgozatom alapjául vett módszer Nickerson, a “Képi emlékezet” címet viselő vizsgálata, mely az Általános pszichológiai gyakorlatok I. könyvben található (Varga, Dúll és Gősiné Greguss, 1992, 132–134. old.).
Az eredeti eljárás során összesen száz darab összetett, értelmes fénykép került bemutatásra. A képek fotókkal illusztrált újságokból lettek kiemelve, választásukban nem volt semmilyen rendszer. A vizsgálat két részből állt. Az első részben kísérletben résztvevők egységenként öt másodpercig nézhették a képeket, majd a kísérletvezető képet váltott egy diavetítő segítségével. Összesen harminc került ily módon bemutatásra. Ezt követően, a vizsgálat második részében hetven addig ismeretlen, de szintén összetett és értelmes kép, valamint az imént bemutatott harminc eredeti kép (tehát összesen száz kép) véletlenszerű sorrendben került bemutatásra. A vizsgálatban résztvevők feladata ekkor az eredeti képek felismerése volt – a száz kép vetítése közben egy előttük lévő papírlapra “igen” vagy “nem” szavakkal kellett reagálniuk az éppen látott fotóra.

A KÍSÉRLETI ELJÁRÁS ELŐKÉSZÍTÉSE, MENETE

Az eljárás kialakítása során az eredeti vizsgálatot több szempontból átalakítottam (A saját tesztem megtekinthető itt). A képeket diavetítés helyett online felületen helyeztem el, ezzel a korábban csoportosnak szánt kísérletet egyénivé tettem. Ettől eltekintve mind az eredeti instrukciók (“A következőkben képeket fogok mutatni. Ezeket később több kép közül fel kell majd ismernetek.”), mind az 5 másodperces késleltetés megmaradt, a résztvevők a száz kép megtekintése közben “láttam”, illetve “nem láttam” gombok segítségével jelezhették azt, hogy felismerték-e a képet és közben egy számláló jelezte nekik, hogy a százból hányadik képnél tartanak éppen (a vonatkozó képek a mellékletben tekinthetőek meg).
Részben az órai felvetések, részben saját kíváncsiságom okán a vizsgálatnak két verzióját is elkészítettem. Az eredetihez képest a második verziót csupán az instrukciók és a számlálók szintjén módosítottam; ebben az esetben a résztvevők előre tudhatták, hogy harminc képet fognak látni (“A következőkben 30 db képet fogok mutatni. Ezeket később több kép közül fel kell majd ismerned.”) a kísérlet első fázisának során. Miközben a képeket igyekeztek memorizálni, ezek fölött láthattak egy számlálót, mely alapján tudhatták, hogy a harminc képből mennyi van még hátra (A teszt második verziója megtekinthető itt).

A képek témájának kiválasztása során a legfőbb szempont az volt, hogy a végleges képi anyag kellően homogén legyen, egymáshoz témájukban és megjelenési módjukban minél szorosabban kapcsolódóak legyenek a felhasználásra kerülő fotók, de a sorozat elemei összetett és értelmes darabok legyenek. Fontos volt az is a kivitelezhetőség szempontjából, hogy a megfelelő mennyiségű, a kritériumoknak maradéktalanul megfelelő, legalább közepesen jó felbontású fotó elérhető legyen online. Ezen kitételek mentén haladva döntöttem a macskákat ábrázoló, teljesen fehér hátterű képek mellett.

Az online felület, melyen a vizsgálati anyag megjelenítésre került bármilyen képernyő felbontású eszközről elérhető, a képek minden esetben ugyanolyan méretben kerültek megjelenítésre. Kisebb nehézséget okozott a böngészők közti kompatibilitás, így először csak Chrome segítségével volt elérhető a tesztfelület. Szerencsére ez nem jelentett különösebb problémát a megfelelő mintanagyság elérésében.

A tesztek kitöltetésére nappali időszakokban került sor, délelőtt 10 és délután 16 óra között. A kitöltőket online vagy az egyetemen, személyesen értem el és kértem meg a részvételre, jelentős részük egyetemista hallgató.

A KÍSÉRLETI EREDMÉNYEK

A vizsgálat eredeti és módosított változatán 19, illetve 16 fő vett részt, tehát összesen 35 fős mintával dolgoztam. Az online vizsgálati felületen mindössze két adatot kellett megadniuk a résztvevőknek; nemüket és életkorukat. A vizsgálaton 15 férfi és 20 nő vett részt, az eredeti vizsgálatban az arányok közel azonosak (10 férfi, 9 nő), míg a módosított vizsgálatban több nő (5 férfi, 11 nő) vett részt.

A résztvevők életkorát tekintve az eredeti vizsgálat legfiatalabb kitöltője 18 éves volt, a legidősebb 43, az átlag pedig 25 év. A módosított vizsgálat legfiatalabb kitöltője 19 éves volt, a legidősebb 47, az átlag 27 év.

Ezeken kívül a rendszer a képek tekintetében az alábbi módon kódolva rögzítette a válaszokat: 1 – találat, 2 – helyes elutasítás, 3 – kihagyás, 4 – téves riasztás.

Az adatok letöltése után ezekből a kódokból kerültek átalakításra és kiszámításra a jelen dolgozat szempontjából fontos értékek, vagyis a találatok száma (ez maximum 30 lehetett értelemszerűen), a találatok aránya a 30 képhez képest (százalékban kifejezve), a téves riasztások száma (maximum 70), illetve a találatnak jelölések összege (vagyis az összes olyan szituáció, amikor a résztvevő már látottnak jelezte az adott képet – maximum 100).

A vizsgálatok a dolgozat szempontjából fontos értékei áttekinthetőek az alábbi táblázatok segítségével.

AZ EREDMÉNYEK FELDOLGOZÁSA

ELSŐ HIPOTÉZIS: ÁTLAGOS FELISMERÉSI ARÁNY

Az első hipotézis szerint a bemutatott képek átlagos felismerésének aránya egyik kísérleti felállásban sem haladja meg a 80%-ot.

Eredményeim vizsgálatához először normalitásvizsgálatot alkalmaztam, ehhez számítógépen R-Studio programot használtam. A Shapiro-Wilk próba eredménye alapján megállapítható, hogy 5%-os szignifikancia szint mellett az eredeti (helyes találatok: W = 0.9412; p = 0.2774 téves találatok: W = 0.9241; p = 0.1349) és a módosított (helyes találatok: W = 0.9052; p = 0.09751 téves találatok: W = 0.9694; p = 0.8281) vizsgálat eredményei esetén is normál eloszlásról van szó.

Ezek után a hipotézis vizsgálatához bal oldali t-próbát hajtottam végre a helyes találatok arányát összevetve a korábban megállapított 80%-os értékkel. A próba értékei alapján mind az eredeti (t = -4.8723; p < 0,01), mind a módosított (t = -5.7565; p < 0,01) vizsgálat esetében 5%-os szignifikancia szint mellett elfogadjuk az első hipotézist, vagyis mindkét esetben elmondható, hogy a helyes találatok aránya nem haladja meg a 80%-ot. Az eredeti vizsgálatban a képek átlagosan 64%-át, a módosított vizsgálatban pedig 58%-át ismerték fel helyesen.

A minta alapján készíthető gyakorisági táblázatok:

A táblázatok legfelső sorában került feltüntetésre a vizsgálati alanyok által felismert képek száma, a legalsó sorban pedig az ehhez a számhoz tartozó előfordulási gyakoriság tekinthető meg. Látható például, hogy az eredeti vizsgálatban 21 képet (vagyis az összes kép 70%-át) hárman ismertek fel összesen.
Rövidtávú vizuális emlékezet vizsgálata összetett, értelmes ingermintázatokkal omod

MÁSODIK HIPOTÉZIS: EMLÉKEZETI TERJEDELEM

A második hipotézis szerint mindkét kísérleti felállásban nagyobb az emlékezet terjedelme, mint 9 elem.
Ennek vizsgálatához jobb oldali t-próbát használtam, melynek eredményei (eredeti vizsgálat: t = 10.73; p < 0,01 módosított vizsgálat: t = 7.5277; p < 0,01) alapján 5%-os szignifikancia szint mellett mindkét vizsgálat esetén igazolódott ez a hipotézis is.

A minta alapján tehát a résztvevők emlékezeti terjedelme nagyobb, mint 9 elem – az eredeti mintában ez átlagosan 19.3, a módosítottban 17.5 helyesen felidézett elemet jelent.

Ami a jelen dolgozat tárgyát képező vizsgálat eredeti és módosított változatait illeti, kijelenthető, hogy a két minta alapján nem mutatkozott szignifikáns eltérés a vizsgálatok eredményei között.

A kétmintás t-próba eredménye (t = 1.2244; p = 0,23) alapján megállapítható, hogy az előzetesen bemutatott képek felismerésének aránya a két kísérleti felállásban nem tér el szignifikánsan.

Szintén kétmintás t-próbával (t = 1.0343; p = 0,3086) állapítható meg, hogy a tévesen felismert képek száma a két kísérleti felállásban nem tér el szignifikánsan, tehát az instrukciók megváltoztatása és a számláló feltüntetése ilyen téren nem okozott változást.

Az a feltételezés sem igazolható, hogy az akár helyesen, akár helytelenül felismertnek jelölt képek száma a két kísérleti felállásban szignifikánsan eltér. A kétmintás t-próba eredményei (t = 1.3384; p = 0,1899) alapján ilyen téren sincs számottevő különbség.

ÉRTÉKELÉS

A kísérlet eredményeit tekintve látható, hogy mind az átlagos felismerési aránnyal, mind pedig az emlékezeti terjedelemmel kapcsolatos feltételezések helytállónak bizonyultak. Az átlagos felismerési arány valóban csökkent hátterükben és témájukban is nagy mértékű hasonlóságot mutató képek esetén, de az emlékezeti terjedelem még mindig nagyobb volt, mintha egyszerű formákkal dolgoztunk volna.

Látható tehát, hogy a rövidtávú vizuális memória kapacitásának korábbi vizsgálataiból és elméleteiből következő eredmények születtek. A képek komplexitása valóban pozitív irányba módosította a felidézett képek számát, míg a tartalmi homogenitás és az egyszerű, minden képnél azonos háttér hátrányosan hatott a képek emlékezetességére.
Az eredeti és módosított vizsgálati felállás között viszont a feltételezések ellenére sem volt tapasztalható szignifikáns különbség. Ennek okai és implikációi bővebb vizsgálatra szorulnak.

ÖSSZEFOGLALÁS

A rövidtávú vizuális memória komplex képek felismerésével kapcsolatos kapacitására vonatkozó kísérletek együttesen arra mutatnak, hogy memóriánk igen jól kezeli azokat a helyzeteket, mikor ilyen mintázatokat kell megjegyeznünk. Az adott mintázat elrendezésének relatív koordináták mentén való rögzítése, illetve a kép összetettsége mentén több pontja és tulajdonsága segítségünkre van annak visszahívásában. Ehhez mérten igazolható és érthető, hogy az ilyen tulajdonságú vizuális ingerek visszahívási aránya meghaladja az egyszerű formákét.

Jelen vizsgálatom alapján elmondható, hogy a komplexitás és értelmesség kritériumainak meghagyása mellett, de témájukban és hátterükben nagy hasonlóságot mutató képek esetén a fentebb ismertetett elméletek helytállónak bizonyultak. A két legfontosabb elméleti keret által rögzített hipotézis a minta alapján beigazolódott; az eredeti, száz képből álló vizsgálathoz képest alacsonyabb arányú volt a helyesen felismert képek aránya. Ezzel együtt az egyéb, egyszerű ábrák vagy szavak felidézésével foglalkozó vizsgálatokban leírt maximum kilenc elemnél valóban lényegesen többet sikerült felidéznie a vizsgálat résztvevőinek.

Természetesen mindennek a belátása megannyi új kérdést vet fel a témával és a vizsgálati módszer lehetséges variációival kapcsolatban. Elképzelhetőnek tartom, hogy ha a képek hasonlósága vagy kiugró különbözőségei alapján kvalitatív csoportokat képeznénk ezekből, akkor az ezen attribúciókbókból fakadó zavaró hatások mélyebb megértése is lehetséges lenne egy hasonló vizsgálat által. Ami az egyszerű alakzatokkal való összevetést illeti, érdekes lehetne ugyanezt a vizsgálati felállást használva erre vonatkozó összehasonlításokat tenni. Érdekes megközelítés lehetne a személyek közötti különbségek vizsgálatára a téma variálása is, vagy egyéb, zavaró tényezők beiktatása. A vizsgálat és annak módosított változatának eredményei között nem tapasztalható szignifikáns eltérés, noha ennek ellenkezőjére tűnt valószínűbbnek. Talán jogosan feltételezhető volt, hogy az instrukció módosítása és a számláló hozzáadása az alkalmazott emlékezeti stratégiák szempontjából változást eredményezhet, de ezt ezúttal nem sikerült igazolni. Ennek a feltételezésnek és úgy általában az emlékezeti stratégiák közelebbi megismerésének kérdésköre is érdemes lehetne a további elemzésre. A jelenlegi vizsgálatban is igyekeztem lehetőségeimhez mérten figyelni a képek homgenitására és a korrekt vizsgálati körülmények megteremtésére, de ilyen téren is látom a vizsgálat továbbfejlesztésének lehetőségeit.

Összességében azt gondolom, hogy sikeresen zajlott a vizsgálat, résztvevőim közül sokan jelezték, hogy élvezték a tesztet vagy akár azt is, hogy szívesen újra próbálnák teljesítményük javításának céljával. Én magam is örömömet leltem mind a vizsgálati anyag kialakításában, mind a tesztek eredményeinek elemzésében. A téma mélyebb megértése és feltárása szerintem igen hasznos ismeretanyaggal láthatja el a vizuális anyagokkal foglalkozó, reklámiparban dolgozó szakembereket. Legyen szó akár egy kültéri plakátról, egy szórólapról vagy online hirdetésről, a célközönség figyelmi ideje soha nem látott csökkenést mutat, így az egy-egy képre építő emlékezetesség kritériumainak megtalálása kulcsfontosságú lehet. Ezért is kifejezetten érdekes volt a témával foglalkozó elméletekbe is bepillantást nyerni és ennek mentén gondolkodni a rövidtávú vizuális memória sajátosságairól.

IRODALOMJEGYZÉK

Alvarez, G.A. & Cavanagh, P (2004). The capacity of visual short-term memory is set both by visual information load and by number of objects.

Baddeley, A., Eysenck, M. W. és Anderson, M. C. (2010): Emlékezet. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Cowan, N. (2001). The magical number 4 in short-term memory: A reconsideration of mental storage capacity. Behavioral and Brain Sciences, 24(1).

Cziegler István (1992): A tanulás és emlékezés pszichológiája. Tankönyvkiadó, Budapest

Hollingworth, A. (2006). Visual memory for natural scenes: Evidence from change detection and visual search. Visual Cognition, 14, 781-807.

Jiang Y, Olson R.I., Chun M.M. (2000). Organization of Visual Short-Term Memory. Journal of Experimental Psychology: Learning, Memory, and Cognition. 2000, Vol. 26, No. 3.683-702

Pashler, H. (1988). Familiarity and visual change detection. Perception & Psychophysics, 44(4), 369–378.

Varga K., Dúll, A., Gősiné Greguss A. (1992): Általános pszichológiai gyakorlatok I., Bp. Nemzeti Tkk.

Vogel E.K., Woodman G.F., Luck S.J. (2001). Storage of features, conjunctions and objects in visual working memory. Journal of Experimental Psychology: Human Perception & Performance. 2001 Feb;27(1):92-114.

Wilken, P. & Ma, W.J. (2004). A detection theory account of change detection. J Vis, 4, 1120–1135.

Woodworth, R. S. és Schlosberg, H. (1986): Kísérleti pszichológia II. Akadémiai Kiadó, Budapest.


Jelen dolgozat a Debreceni Egyetem Pszichológia szakának ‘Általános pszichológia gyakorlat’ megnevezésű órájára készült.


A bemutatott tehetség a Magyar Templeton Program támogatásában részesül, mely program a Templeton World Charity Foundation, Inc finanszírozásával valósul meg.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s