„Amint a Bosporus Európát mossa,
Másfelől Ázsia partjait csapdossa,
Itt büszke habjai dicsekedve folynak
Kevély fala alatt Konstancinápolynak,
E másik Rómának pompás düledéki
Borzasztó árnyékot bocsátanak néki…”
(Csokonai Vitéz Mihály: Konstancinápoly, 1794)
Bevezető
A bevehetetlennek tartott Konstantinápoly második, döntő oszmán török sikerrel végződő ostroma a bizánci-oszmán háború (1265–1453) lezárása volt, mely a mintegy 1100 éves Bizánci Birodalom végső bukásához és megszűnéséhez vezetett. Az 1422-es, sikertelen ostrom után 1453. április 2. – május 29. között feszült egymásnak Bizánc és a török.
A küzdelem II. Mehmed szultán vezetésével 80.000-200.000 ostromló illetve 126 török hajó és mintegy 7000 védő és 26 hajó között zajlott. A török közeli erődök bevételével nehezítette végül lehetetlenné a város megtartását, a korábbi, várost védő erősségekből is ágyúzva a falakat. A harcok végére az utolsó bizánci császár, XI. Konstantin is halálát lelte a védők másik vezetőjével, Giovanni Giustiniani genovai kapitánnyal és mintegy 4000 védővel együtt.
Sajnos a csapás ahhoz kevésnek bizonyult, hogy egyesítse a keresztény hadakat. A város Isztambul néven az Oszmán Birodalom fővárosává vált és jelentősen megkönnyítette a törökök európai manővereit, melyek hamarosan Közép-Európa megkerülhetetlen erejévé tették őket.


